Krókusz (kerti sáfrány) gondozása, szaporítása
Krókusz (kerti sáfrány) a tavasz egyik első hírnöke fehér, sárga, lila és cirmos színeivel vidámságot varázsol a kertekbe. Igénytelen kis szépség, bár csak pár hétig örülhetünk tölcsér formájú apró virágainak, érdemes beszerezni pár hagymát.
A krókusz vagyis a kerti sáfrány (Crocus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Ugyancsak sáfránynak hívjuk egyes fajok összegyűjtött és fűszerként használt bibéjét is.
A kis hagymás évelő növény Délkelet-Európából és Kis-Ázsiából származik. Hazánkban is léteznek vadon élő fajai, de azok védettek. A krókusz az egyik legkorábban nyíló kerti virág. Márciusban már be is fejeződik a virágzása és újabb egy évet kell várni az újabb virágokra.
Igen apró termetű, 5-10 centinél nem nő magasabbra. Szárleveleik nincsenek, keskeny, fűszerű levelei vannak, amik a virágzás után nem sokkal elszáradnak. A hagymából kinövő néhány centis szár csúcsán ülnek a színes, tölcsérszerű virágok. Rengeteg fajtája és színváltozata létezik. Találkozhatunk kék, lila, sárga, bíbor, rózsaszín és fehér színben pompázókkal és cirmos virágúakkal is.
Krókusz (kerti sáfrány) gondozása
Nagyon igénytelen kis növény, ideális választás balkonra is, akár cserépbe, akár virágládába ültethető. Napon és árnyékban egyaránt jól érzi magát, nem túl vízigényes. Szinte minden típusú talajban megél.
A többi tavaszi hagymáshoz hasonlóan a krókuszt is ősszel, a fagyok előtt kell elültetni. A hagymákat nem kell évente kivenni a földből, bent is maradhatnak.
Krókusz (kerti sáfrány) szaporítása
Maggal és sarjhagymákkal is szaporítható. Sziklakertbe, virágszegélyekbe, cserjék, örökzöldek alá vagy akár gyepbe is ültethető. Iskolás növény, vagyis szeptember-októberben kell elültetni a hagymákat 6-8 centi mélyen, 10 cm-es tőtávolságra.
Sáfrány, mint fűszer
A sáfrány a világ legdrágább fűszere, amit a bibékből nyernek és szálas vagy poralakban használnak. Voltak olyan korszakok, amikor drágább volt az aranynál. A nemesített kerti sáfrányok nem alkalmasak fűszerként. Az úgynevezett jóféle sáfrány (Crocus sativus) bibéje vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés ízű az ételt aranysárga színre festi. Drágasága miatt gyakran a sáfrányos szeklícét használnak helyette, ami színezésre ugyan olyan jó, de az íze egyáltalán nem hasonlít a sáfrányéhoz. A spanyolok nemzeti ételének a peallának is a sáfrány adja a jellegzetes sárga színét.
A sáfrányt sok helyen természetes afrodiziákumként tartják nyilván. A monda szerint, amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt az ágyuk körül és még a főisten is megittasult az illattól.
Krocetin nevű anyaga koleszterincsökkentő, ezért hatásosan használható a szívinfarktus megelőzőséében.
