Kakukkfű (Thymus vulgaris) gondozása, felhasználása
A fűszeres, aromás illatú kakukkfű nem csak kitűnő fűszernövény, de kiváló immunerősítő gyógynövény is. Kezelhető vele a köhögés, a hörgő- és a szájüregi gyulladások is. Már az egyiptomiak és a görögök is használták fűszerként. Különösen a francia, az olasz és bolgár konyhában kedvelik, házi unikumnak is az egyik fő alapanyaga. Kert sem kell hozzá, akár egy cserépben is nevelhető a konyhaablakban, de kirándulások során a mezőn is rálelhetünk. Már is mutatom, milyen egyszerű a kakukkfű gondozása és mi mindenre használható a mediterrán konyha csodálatos fűszere.
Kakukkfű származása
A kakukkfű (Thymus vulgaris) Dél-Európában honos, az árvacsalánfélék családjába tartozó nemzetség, mintegy 350 faj összefoglaló neve, amelyekbe hibridek is beletartoznak.
Eredeti neve a görög thymos szóból származik, ami „füstöt” jelent.
Legismertebb a kerti kakukkfű, amely könnyen elvadulhat. Vadon leggyakrabban a keskenylevelű, a hegyi, a korai és a homoki kakukkfűvel találkozhatunk. Kertekben a citromillatú kakukkfű hódít leginkább.
Mára Európán kívül Észak-Afrikában és Ázsiában is megtalálható 300 méteres tengerszint feletti magasságig. Vadon főleg kavicsos, sziklás, meszes talajon nő. Magyarországon hegyek, dombok napos oldalán, út mentén, réteken figyelhető meg.
Már az egyiptomiak és a görögök is használták fűszerként, de újabban minden ország receptjeiben felfedezhető.
Az ókori görög templomokbankakukkfüvet égettek, ennek varázslatos füstjével tisztelegtek Aphrodité, a szerelem istennője előtt. A templomi szertartásokon feláldozott állatokat is gyakran hintették be kakukkfűvel, hogy az istenek kedvezőbben fogadják az áldozatokat.
A középkorban a kakukkfüvet a bátorsággal is összefüggésbe hozták. A nemes hölygek között ugyanis divatos volt, hogy a kersztes hadjáratba induló lovagjuknak olyan kendőt adtak, amelyre kakukkfűágat hímeztek.
Népies nevei: balzsamfű, démutka, kakucskafű, kerti kakukkfű, mezei kakukkfű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor.
Az istenek kedvence és a bátorság jelképe. Angliában a hölgyek lovagjaik vállszalagjára kakukkfű ágacska fölött lebegő méhet hímeztek bátorításképpen. Azt tartották, a kakukkfű meghosszabbítja az életet.
Kakukkfű jellemzése
A kakukkfű fűszeres, aromás illatú örökzöld félcserje, szára a földön heverő vagy kúszó, alja fás. Vékony szárú hajtásai évente megújulnak, felegynesedve fejlődnek 10 – 20 cm magasra. Kerti kakukkfű esetén akár 40 centis hajtások is előfordulnak. A sűrűn egymás mellett álló szárakon egymással szemben kettesével fejlődnek az ellipszis alakú, tojásded levelei. A szár és a levelek egyenletesen szőrösek.
A szinte egybefüggő gyepet alkotó szárak tetején és a felső levelek hónaljában nyílnak májustól szeptemberig az apró, lila vagy lilás fehér színű virágai.
Betakarítási idő: áprilistól októberig
Fogyaszthatóság, mérgezőség: fogyasztható, nem mérgező
Magasság: 20 – 40 cm
Habitus: párnás növekedésű, keskeny, sötétzöld levélkékkel, rózsaszín, illetve lila színű virágokkal, melyek örvben állnak, májustól októberig virágzik.
Cserépben nevelhető-e: igen
Kakukkfű gondozása
A kakukkfű napos, meleg, védett helyet, jó vízelvezetésű talajt igényel. Kevésbé tápanyagdús talajban is jól fejlődik. Csak mérsékelten öntözzük. Tavasszal vágjuk vissza, majd alacsony hatóanyag-tartalmú trágyával végezzünk tápanyag-utánpótlást.
Paradicsom és padlizsán mellé ültetve elriasztja a kártevőket és vonzza a méheket és a néphit szerint a tündéreket.
Teleltetése
Világos, hűvös helyen vagy szabadban takarással teleltessük.
Kakukkfű szaporítása
Magról nehéz szaporítani, célszerűbb megvásárolni a növényt. Májusban 20 cm tőtávolságra ültessük tápanyagban szegény, homokkal kevert földbe. A magról vetett növényt csak a második évtől lehet betakarítani.
Az idősebb növényeket dugványról vagy tőosztással szaporíthatjuk tavasszal vagy ősszel. Az új növényekről már első évben szedhetők a levelek.
Kakukkfű betakarítása, szárítása
Tavasztól őszig szedhetjük a fiatal leveleket és hajtásokat. Virágzás előtt a legnagyobb az illóolaj-tartalma. A kakukkfű egyike azon ritka fűszernövényeknek, amelyek szárítva is remekül megőrzik aromájukat. Ha szeretnénk megszárítani, akkor ahhoz a virágzás után vágjuk le a szárakat. Sötét, jól szellőző helyen, kis csokrokban szárítsuk.
Kakukkfű felhasználása
Gyógynövényként
A népi gyógyászat már az ókor óta használja a kakukkfüvet köhögéscsillapítóként és emésztés serkentőként. A nagy járványok idején a fertőzések terjedésének megakadályozására alkalmazták.
Napjainkra felismerték antibakteriális hatásait is. Főzetét leggyakrabban a szezonális légúti betegségek kezelésére használják. Étkezés után fogyasztva pedig a puffadás ellenszere.
Külsőleg, borogatásként vagy lemosóként a gyulladt, pattanásos bőr, a horzsolások és a csípések kezelhetőek vele.
A kakukkfű illóolaja erőteljes hangulatjavító, amelyet már a középkorban is felismertek. A nemes hölgyek kakukkfű ágacskát hímeztek csatába induló lovagjuknak.
A kakukkfüves ülőfürdő frissítő hatású. Hasfájós, étvágytalan csecsemők fürdővizébe is érdemes önteni kakukkfűteát, mert a bőrön keresztül szívódik fel a hasznos illóolaj.
Szárítva is jól megőrzi az aromáját.
Klujber Károlyné Bori tippje: „Köhögés elleni kanalast szoktam belőle csinálni. Karamellizálom a cukrot, felöntöm vízzel, összeforralom, beleteszek egy nagy csokor kakukkfüvet, egy éjszakát hagyom állni, majd leszűröm és hűtőben tárolom. Szükség esetén 3-x1 kanállal fogyasztjuk.”
A kellemetlen mellékhatások miatt a kakukkfű is azok közé az illóolajok közé tartozik, amit csak hígítva és egyszerre legfeljebb két hétig ajánlott alkalmazni.
Az aromaterápia, azaz az illóolajok gyógyító célú alkalmazása egyidős az emberiség történetével. Az illóolajok idegrendszerünkre és érzelmeinkre kifejtett hatásairól a sikeres légyottokról és szerelmi csábításokról szóló írások tanúskodnak. Érdemes megismerni az illóolajok hatásait és felhasználási lehetősegeit, hogy ezeket a növényi származékokat is bevethessük a testi és lelki jólétünk érdekében.
Fűszerként
A kakukkfűvel bátran kisérletezhetünk, hogy a magyar konyha ételei ne csak a paprikáról szóljanak. Évszázadok óta használják húsok tartósítására is.
A néphit szerint a kakukkfüves kert vonzza a tündéreket. Dísznövényként is mutatós, de gyógy- és fűszernövényként is használjuk.
Leggyakrabban olaszos és francia ételekhez, baromfi ás marhasültekhez, húsokhoz, gombákhoz, paradicsomos fogásokhoz adják. Hazsnálhatjuk tésztaszószokhoz, főleg paradisomos alapúakhoz, de a tejszínes-gombás ragukhoz is nagyon jól illik.
Nehezen emészthető ételek mellé szinte kötelező. Karaktert ad a semleges ízű zöldségeknek is, akár sütve-főve, akár saláták öntetéhez keverve. Erőteljes íze miatt kevés is elegendő belőle.
Ha grillcsirkét sütünk, dugjunk a hasüregébe almát és néhány ág kakukkfüvet, de bármilyen natúr hós mellé is tehetünk belőle. A lazac és a künönféle tengeri halak is kedvelik a társaságát, némi citrommal.
A semleges ízű zöldségeknek is nagyon jó karaktert ad, jól illik a cukkinihez vagy a krumpihoz, főleg, ha tepsiben sütjük. Salátákat is különlegessé tehetünk, ha az öntetve kevés kakukkfüvet morzsolunk.
A szárított kakukkfű íze a friss fűszernövényekhez képest sokkal intenzívebb, erre figyeljünk a főzésnél. Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert túladagolva megváltoztatja az étel jellegét, illóolajának megőrzése érdekében jól záródó üvegben kell tartani.
Személyes kedvencem a francia tejszínes csirke, aminek fő fűszere a kakukkfű.
Receptek kakukkfű felhasználásához
A házi unikum, azaz a házilag készített gyógynövényes keserűlikőr természetesen nem pont olyan, mint a Zwack család 1790 óta őrzött titkos recepjével és különleges eljárási módszerekkel előállított nedűje. Viszont jóval olcsóbban elkészíthető a kényeztető itóka. Többek között ezért is írtam “k” betűvel az eredeti és jogvédett Unicum írásmód helyett. Olvasónk osztotta meg a receptet és mondta el, hogy készült két hét alatt a gyógynövényes unikum házilag.
Tejszínes csirketokány 30 perc alatt. Ez aztán az igazi karantén kaja. Illésné Nagy Mária szétnézett a konyhában, mi van otthon és pillanatok alatt összedobta a finom ételt.
