Szobanövények locsolása eredményesen
A szobanövények locsolása egyszerű feladatnak tűnik, de nagy odafigyelést igényel, ha csodaszép növényeket szeretnénk. Nem mindegy, hogy mennyi vizet és mikor adunk növényeinknek. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy minden szobanövényt ugyanakkor öntözünk. Érdemes figyelembe venni a származásukat, a környezeti tényezőket és ez alapján meghatározni a víz mennyiséget és a locsolás gyakoriságát.
Szobanövények locsolása
Csodálatos szobanövényeink nem a rendszeres öntözéstől lesznek. Sokkal fontosabb, hogy egyéni igényeiket figyelembe vegyük és a körülményekre szabott ápolásban részesüljenek.
A szobanövények olyan trópusi és szubtrópusi vidékekről származó növények változatai, melyeket lakásban, télikertben lehet tartani. Több száz fajuk ismert, amik között vannak igazi ritkaságok is.
A szobanövények egyik alapvető igénye a víz. A vizet a növények a tápanyagok felvételre, szállítására, testük felépítésére és hőszabályozásra használják. Az optimális vízmennyiség biztosítása a növényápolás egyik legnehezebb feladata. A legtöbb növény pusztulását épp a helytelen locsolás, azon belül is a túlöntözés okozza. A pangó víztől a gyökerek könnyen kirohadnak.
A szobanövények vízmennyiség- igénye függ:
- a növény adottságaitól (származása, kora, nagysága, stb),
- a környezeti tényezőktől (hőmérséklet, fényviszonyok, stb),
- az évszaktól.
Az őshazájukban szárazsághoz szokott növények szobanövényként is kevesebb vízzel beérik. Sokat segít, ha ismerjük a növény származását. Alapvető tényként leszögezhetjük, hogy minél húsosabb egy növény levele, annál több vizet képes tárolni és annál kevesebb vizet igényel. Míg például a mikulásvirág túléléséhez 2-3 naponkénti öntözés szükséges, a lepkeorchidea 7-10 naponként kér vizet, addig a pozsgások és kaktuszok havi néhány csepp vízzel beérik. A kavicskaktusz pedig akár hónapokig is elvan öntözés nélkül.
Soha ne öntözzünk megszokásból, vagy interneten olvasott általános szabályok alapján. Ne gondoljuk, hogy megfelelő, ha hetente egyszer vagy kétszer meglocsolunk minden növényt.
Nyáron naponta, télen két-három naponta egyenként vizsgáljuk meg a növények talajának állapotát és ez alapján döntsünk arról, kell-e locsolni és ha igen, mennyit. Néhány különösen vízigényes növény kivételével legjobb, ha megvárjuk a földfelszín kiszáradását. Egyes növények, mint például a vitorlavirág a levelek lekonyulásával jelzik, ha szomjasak és öntözést igényelnek.
Locsoláshoz mindig szobahőmérsékletű, lehetőleg lágy vizet használjunk. Esővíz hiányában forraljuk fel a csapvizet és kihűlés, valamint ülepedés után használjuk a növényeinkhez.
A locsolást gyakran összekötjük a tápoldatozással. Télen azonban a növények többségének pihenőidőre van szüksége, inkább ne tápoldatozzunk.
Lehetőleg alulról öntözzünk, mert ezzel elkerülhetjük a túlöntözést. Hagyjuk, hogy a föld és a növény felszívja a nedvességet, a maradék vizet pedig öntsük ki az alátétből.
Ha ha kihagytunk egy öntözést, és teljesen kiszáradt a földlabda, nem kell pánikba esni. A legtöbb növénynél használ pár perces felszívatással. A növényt cserepestől állítsuk egy nagyobb edény vízbe és hagyjuk, hogy jól felszívassa magát.
