Kaktuszok (Cactaceae) gondozása, szaporítása

A kaktuszok (Cactaceae) a leghálásabb növényeink közé tartoznak. Távoli földrészek kietlen sivatagjaiban és prérijeinek szabadon élnek, nálunk pedig néhány fagyálló fajtától eltekintve csak szobában vészelik át a hideg időszakot. Összeszedtem, mik a legfontosabb gondozási tanácsok, amiket követve évekig gyönyörködhetsz a szúrós szépségekben.

Kaktuszok származása, jellemzése

A kaktuszfélék (Cactaceae) családja mintegy 2000 fajt foglal magába. Fajai Amerika trópusi, szubtrópusi sivatagos vagy száraz hegyvidéki területről származnak. A pozsgás, azaz szukkulens növények közé soroljuk őket. A magkezdemény és a mag szerveződése, valamint a betalain vegyületek előfordulása alapján a Phytolaccaceae családdal állnak közelebbi rokonságban. Feltevések szerint a kaktuszok ősei lombleveles, tövises cserjék voltak.

A törzsszukkulens kaktuszok kialakulása feltehetőleg mintegy 60–70 millió éve kezdődött el, amikor Amerika nyugati partvidékén felgyűrődtek a Kordillerák hegyláncai, és elfogták az esőt a belső felföldek elől. Az így kialakuló nagy félsivatagokon a növényfajok egy része kipusztult, mások pedig alkalmazkodtak a körülmények változásához. Leveleiktől megszabadultak, a víztárolás szerepét a szár vette át: ez alakult pozsgássá.

A kaktuszok többsége (pl. a fán lakók vagy egyes, kimondottan meszes sziklákon honos fajok kivételével) a kissé savanyú, nem túl meszes, de mindenképp jó vízáteresztő talajt kedveli. A több hónapos nyugalmi időszakban, télen vizet egyáltalán nem igényelnek.

Terméseik épp oly változatosak, akár maguk a kaktuszok.

Kaktusz fajták

A kaktuszoknak tehát rengeteg fajtájuk létezik, származási helyük is eltérő, ezért az ápolásukban is akadnak különbségek. Közös tulajdonságuk azonban a szárazságtűrés. Ezt mindig tartsuk szem előtt a locsolásnál,  mert a legtöbb kaktusz halálát épp a túlöntözés okozza.

Legismertebb fajtájuk az ünnepekre virágba boruló karácsonyi kaktusz. Bár sokan keverik a két növényt, a húsvéti kaktusz egészen más, ezért némileg a gondozása is eltér. Mindkét növény gondozását alaposan kiveséztem már, a nevükre kattintva megnézheted ezeket a tanácsokat.

Változatosságukra jó példa a kavicskaktusz is, amit első ránézésre inkább vélünk élettelen kavicsnak, mint növénynek.

A hazai botanikus kertekben rengeteg különlegességet láthatunk, amelyeket az éghajlati viszonyaink miatt üvegházakban csodálhatunk meg. Számomra a legemlékezetesebbek a mediterrán botanikus kertekben tett látogatások, ahol szabadban tartott kaktuszok ezrei láthatók. Feledhetetlen például a francia Riviérán Éze botanikus kertje, vagy a spanyolországi Blanes botanikus kertje vagy szintén a Costa Braván a Pinya de Rosa kaktuszkert.

Kaktuszok gondozása

A nem télálló kaktuszokat a fagyok beállta előtt fagymentes helyre kell menekíteni. Télen az 5-15 fokos hőmérséklet a legideálisabb számukra. Rendkívül nagy a fényigényük, ezért az ablakpárkányon vagy közvetlenül ablak közelében érzik jól magukat, ahol napi 4-5 óra napsütést élvezhetnek.

Szeretik a levegőt, ezért nyáron mindenképp a szabadban a helyük, nem a szobában. Májusban, a fagyok elmúltával kerülhetnek ki, akár fokozatos kiszoktatással. A sok eső árthat nekik, ezért érdemes fedett helyet keresni számukra.

Öntözés

Szárazság tűrésük olyan nagy, hogy nyugalmi időszakban akár hetekig is megvannak öntözés nélkül. Ilyenkor a töviseikben tárolt vízből élnek. Óvatosan, mérsékletesen kell tehát locsolni. Csak akkor locsoljuk, ha már teljesen kiszáradt a föld, de akkor is csak módjával, fele annyit, mint gondolnánk. Az idősebb példányoknál akár teljesen el is maradhat a pihenő időszaki öntözés.

A túlöntözés biztos jele, ha a zöld színe “fakul” és már ráncosodik. A növekedési időszakban és virágzás idején, május és június, valamint szeptember és október hónapokban több nedvességet igényelnek. Legjobb, ha nem a földet öntözzük, hanem fentről öntjük rá a vizet, hogy a töviseket közvetlenül is érje a víz.

Átültetés

Nem kell évente átültetni, évekig el van egy cserépben. Ha mégis szükség van rá, akkor érdemes csipeszt, erős kesztyűt használni vagy többrétegű újságpapírral fogni a növényt. Általános virágföld helyett készen kapható kaktusz földet használjunk vagy akár magunk is készíthetünk. Fontos a föld vízáteresztő képessége, ezért durva szemcsés homokkal kevert lombföld a legideálisabb.

Teleltetés

A legtöbb kaktusz faj Magyarországon nem éli túl a telet a szabadban, ezért teleltetni kell. Nme túl meleg, fagymentes helyet válasszunk részükre és télen egyáltalán ne öntözzük. Végszükség esetén meleg szobába is teleltethetők, de ilyenkor havi egy-két öntözésre mindenképp szükség van.

Kaktuszok szaporítása

A kaktuszok magról vetését nem ajánlom, mert elég körülményes, hosszadalmas. Az oldalsarjak viszont könnyen leválaszthatók és meleg időben, napsütésben hamar gyökeret eresztenek. A leválasztott sarjakat érdemes pár napig pihentetni, hogy a seb begyógyuljon és csak ezután ültessük nem túl mélyen a homokos földbe.

Kaktuszok kártevői, betegségei

Állati eredetű kártevők ritkán támadják meg a kaktuszokat, gombaferdőzések azonban gyakrabban előfordulnak.

Kaktuszok felhasználása

Egyes kaktuszok, főleg a tuna, a fügekaktuszok (Opuntia spp.) húsos termése kedvelt gyümölcs. Az indiánok már legalább 9000 éve eszik a fügekaktuszok termését. Az Amerikában járt első utazók nem sokat foglalkoztak a kaktuszfélékkel. Miután a szerzetesek eltanulták a bennszülöttektől, hogyan tehetik fogyaszthatóvá a kaktuszfügét, a XVI. század végén már európai kolostorkertekben is termesztették. Ehető egyes oszlopkaktusz nemzetségek gyümölcse, a pithaya is.

A bíbortermő kaktusz (O. cochenillifera) és az O. hernandezi fajok a skarlátvörös színanyagot termelő bíbortetű gazdanövényei. Ebből gyártották a kármin festéket, amit eleinte kelmék, gyógyszerek, kenőcsök festésére, később az orvostudományban szövettani festékként is eredményesen alkalmaztak.

Amerika sivatagos és félsivatagos tájain főként tűzifának és építőanyagnak használják a kaktuszokat. Az oszlopkaktuszok kiszárított törzséből gerendát, viaszos belükből fáklyát készítenek.