Selyemakác (Albizia julibrissin) gondozása, szaporítása
A filigrán hatású, ernyőszerű koronájával és rózsaszín pamacsos virágaival díszítő perzsa selyemakác (Albizia julibrissin) egyre kedveltebb a hazai kertekben is. A lombhullató fát akár dézsában is nevelhetjük, az erkély éke is lehet. Nézzük, mi az amit a selyemakác gondozása, szaporítása témakörben tudni érdemes.
Selyemakác származása
A perzsa selyemakác (Albizia julibrissin) Ázsiából származik, a mimózafélék (Mimosaceae) családjába tartozik. Ázsiában, Afrikában, Madagaszkáron, Amerikában és Ausztráliában fordul elő. Szokták japán vagy perzsa selyemakácnak, selyemnövénynek vagy selyemfának is hívni.
Latin nevét Filippo degli Albizzi olasz nemesnek köszönheti, aki a 18. század közepén behozta a selyemakácot Európába. Egyes fajokat általában mimózának neveznek, ami pontosabban a Mimosa nemzetséghez tartozó növényekre utal. A Délkelet-Ázsiából származó fafajtákat kelet-indiai diónak is nevezik.
Jellemzése, tulajdonságai
Ismertetőjegyei: lombhullató fa, kis méretű, gyors növekedésű igénytelen szárazságtűrő, nyáron illatosan virágos fa. Rövid élettartamú fa vagy cserje. A levelei szárnyasak vagy kétszárnyú összetettek.
Virágok: fehérek rózsaszín csúccsal, ecsetszerűek, csomóban álló, hosszú pozószálakkal. A kis virágok kötegben állnak. Porzójuk sokkal hosszabb, mint a szirmok. A porzók általában mutatósak.
Virágzási idő: júliustól szeptemberig
Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem fogyasztható, mérgező
Magasság: 2 – 3 méter
Habitus: lazán elágazó, alsó oldalágai révén ernyőszerű koronát alkot, dekoratív, szárnyasan összetett levelekkel rendelkezik.
Ellenálló fajtája az ‘Ernest Wilson’ és a kecses ‘Rosea’.
Rokon faja az A. lophanta, melynek nyár végén nyílnak sárga virágai. Ezt világos és valamivel melegebb helyen kell teleltetni.
Cserépben nevelhető-e: igen, nagyobb edényben, dézsában nevelhetjük, így erkélyen, teraszon is tartható. Télre érdemes fagymentes helyre menekíteni.
Selyemakác gondozása
A selyemakác, ahogy a származásából is kevetekeztethetünk rá, teljes napsütést igényel. A talajra nem igényes, bármilyen talajon megél.
Nem örökzöld növény, így ősszel lehullajtja a leveleit. Tavasszal legyünk vele türelemmel, viszonylag későn hajt ki. Az elszáradt ágakat rendszeresen metsszük le.
Vízigény
Közepes vízigényű. Rendszeresen öntözzük, július végéig kéthetente végezzünk tápanyag utánpótlást. A földjét lehetőleg tartsuk állandóan nyirkosan, de a rövidebb ideig tartó aszályos időszakoknak is ellenáll. Kora tavasszal komposzt vagy szerves trágya formájában gondoskodjunk a tápananyag-utánpótlásról.
Selyemakác ültetése
A selyemakác ültetésekor vegyük figyelembe, hogy ágai idővel ívesen lehajlanak majd. Olyan helyet válasszunk, ahol pár év múlva biztosan lesz elegendő hely az egyre terebélyesedő koronának. A gyökérzete is igen terebélyesre nő, ezért ne ültessük kerítés, járda vagy más burkolt felület közvetlen közelébe.
Selyemakác teleltetése
A kertbe ültetett selyemakác az enyhe fagyokat elviseli, de érdemes takarással védeni a komolyabb fagyoktól. A dézsában nevelt növények érzékenyebbek lehetnek, így ezeket érdemes bemenekíteni a fagyok elől. Világos vagy sötét helyen, 2-8 celsius fokon átvészeli a hideg évszakot.
Selyemakác szaporítása, gyökereztetése
Legeredményesebben magvetéssel szaporítható, melyhez április vagy a május az ideális hónap. A maghéja igen kemény, ezért vetés előtt érdemes melegvízben áztatni. Magvetésnél ne legyünk türelmetlenek, gyorsan nő ugyan, de azért hosszú idő kell, míg fává cseperedik.
Amíg lehet, érdemes cserépben nevelni és télre fagymentes helyre tenni. Akkor ültethetjük ki a kertbe, ha a növény törzse már elérte az ujjnyi vastagságot.
Itt többet is megtudhatsz a selyemakác magvetéséről.
