Korallkaktusz (Rhipsalis Hatiora salicornioides) jellemzése, gondozása

A korallkaktusz, vesszőkaktusz vagy pálcikakaktusz (Rhipsalis Hatiora salicornioides) a rengeteg apró, vékony, pálcika formájú ágáról kapta a magyar nevét. Különleges formája, egyszerű tartása és apró virágai miatt igen kedvelt szobanövény.

Korallkaktusz jellemzése, gondozása

Bár kinézetre hasonlítanak, a korallkaktusz nem tévesztendő össze a botkaktusszal (Euphorbia tirucalli)

A korallkaktusz a dél-amerikai erdőkből származik, atlanti és lombhullató erdőkben 1200–1850 m tengerszint feletti magasságban él.

A fiatal növények szárai felfelé állnak. Ahogy nő a növény, egyre inkább bokrosodik és kócosabb lesz. A szárak elágaznak és lefelé hajlanak. Érdemes ezt kihasználni, hogy csüngővé vált, nagyon szépen mutat felfüggesztve.

Apró, csupán 8–10 mm-es citromsárga, sötétsárga, vagy narancssárga színű virágait télen hozza. Ezekből fejlődik ki a termése, az apró fehér bogyó. A lakásban tartott növények is könnyen virágoznak. A helyváltoztatást nem tűri, ezért a bimbők megjelenése uatán már ne mozgassuk.

A korallkaktusz név tévesszen meg bennünket. Bár rokona a kaktuszoknak, de gondozása teljesen más.

Hőigénye

A növekedési időszakban, májustól szeptemberig 16-29 °C-os hőmérséklet az ideális számára. Leginkább a szűrt fényt kedveli.

Télen ettől hűvösebb, maximum 18 °C hőmérsékletű helyiség kívánatos számára.

Miután a kaktusz elvirágzott, pár hónapig csökkenteni kell a locsolás mennyiségét.

Locsolása

Nem túl vízigényes, száraiban képes tárolni a vizet. Langyos, mészmentes vízzel érdemes locsolni. Esővíz vagy felforrslt, majd üllepített víz használata javasolt.

Érdemes megvárni, hogy a földje kiszáradjon és csak ezután öntözni. Nyáron, főleg kánikulában több vizet igényel, ilyenkor érdemes hetente tápoldatot is juttatni számára. A téli pihenőidőben még ritkábban locsoljuk.