Sárgaviola (Erysimum cheiri) gondozása, szaporítása
A sárgaviola (Erysimum cheiri) igen kedvelt, magasra növő kétnyári növény. Igen intenzív illatát a méhek is nagyon szeretik. Bár a kemény fagyokat nem tűri, gondozása igen egyszerű, az elszódott magjai is rendre kikelnek.
Sárgaviola származása
A sárgaviola (Erysimum cheiri, korábban Cheiranthus cheiri) Dél-Európából, Görögországból származik, vadon, sziklafolyosókon nő. Kerti növényként szerte a világon termesztik.
Gyakran rövid életű évelő növényként hivatkoznak rá, de a legszebb a második évében lesz, így szerencsésebb, ha kétnyári növényként gondozzuk és gondolunk rá.
Nem tévesztendő össze a nyári vagy másnéven kerti violával (Matthiola incana), ami szintén illatos és többek között sárga színben is pompázik.
Sárgaviola jellemzése
Ismertetőjegyei: magasra növő kétnyári növény, sötétzöld, kissé szürkés árnyalatú hosszúkás, vékony levelei vannak. Lágyszárú évelő, egy vagy több erősen elágazó szárral, amelyek 15 – 80 cm magasságot érnek el. A levelek általában keskenyek és hegyesek, és akár 20 cm hosszúak is lehetnek.
Virágok: markáns illatúak élénk sárgák, barnás-vörösek vagy narancsosak, előfordul piros és mályvaszínű változatat is, a virágok lehetnek egyszerűek és teltek is.
A szár tetejét 10-30 erősen illatozó, nektárt hordozó virágból álló, gombóc alakú virágzat foglalja el. Mindegyik virágnak lilás-zöld csészelevelei és lekerekített szirmai vannak, amelyek két-három centiméter hosszúak, és élénk sárgától a vörösig és liláig terjednek. A virágok meglehetősen nagyok, átmérője 20, ritkán 25 milliméter. A beporzást méhek és poszméhek végzik.
A virágok maguktól lehullanak, és hosszú terméseket hagynak maguk után.
Virágzási idő: májustól júniusig
Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem mérgező, nem fogyasztható
Magasság: kifejlett növény magassága virággal együtt akár az 80 centimétert is elérheti
Cserépben nevelhető-e: igen, cserépben ismegél, de földje hamar kiszárad, így gyakori öntözést igényel, nem télálló, így télre fagymentes helyre kell rakni
Sárgaviola gondozása
A sárgaviola a napos helyet szereti, bírja a tűző napot is, de fényárnyékban is megél. A mérsékelten meszes, kevésbé kötött talajokat kedveli. Vízigénye átlagos, mérsékelten öntözzük.
Mint a többi kétnyárinál, például az árvácskánál, az első évben kell a magot elvetni ahhoz, hogy a második évben gyönyörködhessünk a virágokban.
Szaporítása
A sárgaviola szaporítása magvetéssel történhet. A magokat május – júniusban szórjuk el. A palántákat pedig nyár végén, ősz elején ültessük végleges helyükre. Nagyon hideg teleken a fagyok károsíthatják, ezért célszerű cserépbe ültetve átteleltetni vagy takarással óvni.
Ha hagyjuk elszóródni az érett magokat, akkor azok maguktól is kikelnek.
Kártevői, betegségei
A sárgaviola jól ellenáll a kártevőknek és betegségeknek, azonban a meztelencsigák és a csigák előszeretettel látogathatják.
