Lobélia vetése lépésről lépésre – olvasói tanácsok
A lobélia az egyik legkedveltebb kék virágú balkonnövény. Léteznek álló és csüngő, fehér, rózsaszín, piror és lila színű változata is, a kék színű csüngő változat a legnépszerűbb. Egynyári növény lévén szapoírtása magvetéssel történik, ami február végén, március elején esedékes. Olvasónk a fotókkal dokumentálta a lobélia vetés folyamatát. Lépésről lépésre tanácsait követve szép egészséges és nem mellesleg strapabíró növényekkel kezdhetjük a balkonszezont.
Lobélia vetés, magról való nevelés
A lobélia gondozása nem nehéz, ennek ellenére keveseknek sikerül egész szezonban szépen tartani a kedves kis növényt. Nagyobb sikerre számíthatunk, ha saját magunk vetjük el a magokat és neveljük a kis növényeket. Persze ez nem csak a lobéliára, hanem minden egynyári növényre igaz.
A kertészetekben idilli környezetben nevelkedett növényeket csúcsformájukban adják el. Az otthonkba nem tudunk hasonlóan optimális életteret biztosítani nekik. A hirtelen előálló klíma és környezeti változásokat sokkhatásként élik meg az elkényeztetett növények és nem éppen úgy reagálnak a változásokra, ahogy elvárnánk.
A saját magunk által nevelt palánták strapabíróbak lesznek.
Gál Csaba olvasónk minden évben saját maga veti a vidéki erkélyén díszítő lobéliákat, amelyek aztán egész őszig gyönyörködtetik őt és a szomszédokat is.
Most nekünk is árulja, mi a gyönyörű lobéliák titka.
„Számomra nagyon fontosak a növények. Általában mindenkinek van hobbija, nekem a növények. Mindig azt mondják, már megint virágot vettél! Nem iszom, nem dohányzom stb. Szeretem őket babusgatni.
A lobélia magokat saját magam szedem. Februárban elvetem. Nem szoktam letakarni, egyszerűen csak a tőzeg tetejére szórom a magokat. Beöntözöm.
Aztán átlátszó fóliával le takarom. Kb. 23 fokon tartom és természetesen fontos, hogy pára legyen. Fóliát csak a csírázás után veszem le.
Amikor kibújtak a növények, leveszem a fóliát. Továbbra is locsolom.
A fagyok után ültetem ki, 4-5 cseréppel ültetek egy nagyobb cserépbe tőzeg és virágföld keverékébe, hogy szép sűrű legyen. Szereti, ha sűrűre van ültetve, így beárnyékolják egymás tövét. Egy ládában 6 cserép van, cserepenként 8-10 tő.
Fél árnyékban van, csak délután kap napot. Esténként szoktam locsolni, de csak akkor, ha száraz. Időnként tápoldatozom, ügyelve, hogy ne legyen túl tömény az oldat.”
Nagyon köszönjük a hasznos tanácsokat és a fotókat Gál Csabának!
