Legkedveltebb levendula fajták és gondozásuk
A levendulát nagyanyáink szinte kizárólag csak molyirtásra használták, napjainkban pedig ismertsége és kedveltsége soha nem látott méreteket ölt. Mai népszerűsége a virágok változatos formájának, üde illatának, ínycsiklandó ízének és gyógyászati felhasználásának köszönhető. Az egyes levendula fajták gondozása eltérő, most a három legkedeveltebbet mutatom be.
Legkedveltebb levendula fajták és gondozásuk
A levendula őshazája Délkelet–Ázsia, Európába a rómaiak hozták be. Már ókorban is szépségápolás fontos növénye volt. Latin neve is innen ered: lavare = mosni. 39 faja és több hibrid faja ismert.
Magyarországon a XV. századtól főleg a kolostor kertekben volt fellelhető. Az 1920-as években a Tihanyi-félsziget vulkáni köves lankáira telepítették az első nagyobb levendula ültetvényt. Napjainkban azonban már Pannonhalmi Apátság gazdasága termeli a legtöbb levendulát.
A levendulafajták közül hazánkban leginkább három fajtájával találkozhatunk, amelyekből kettő a szabadban is átteleltethető.
Francia levendula (Lavandula angustifolia)
A francia levendula vagy közönséges (Lavandula angustifolia) a legelterjedtebb, amit népi elnevezéssel orvosi levendulának, keskenylevelű levendulának vagy közönséges levendulának is hívnak. A nevét onnan kapta, hogy a hazánkba kerülő első tövek Franciaországból származtak. 2018-ban az év gyógynövényének választották. Húsételek ízesítésére, süteményekbe, fagylaltba egyaránt alkalmas. Virágát és illóolaját nyugtató, szorongásoldó hatása miatt a gyógyászatban is használják.
Kedveli a száraz, napos, sziklás helyeket, de jól alkalmazkodik a környezethez, a kemény fagyokat is átvészeli, így sikerrel nevelhető hazánkban is. Gyorsan bokrosodik és akár 40-50 évig is elél. Levele hosszúkás, 3-4 mm széles, 2-3 cm hosszú, ezüstös-zöld színű. Virágzata hengeres, 6-8 cm hosszú, színe a sötét kékeslilától a fakóbb ibolyakékig változhat.
Külön öntözést nem igényel, elég neki a természetes csapadék. Télen vegetál, megáll a növekedésben, tavasszal pedig frissen hajtja zöld hajtásait.
A bokrosodás elősegítésére virágzás után vágjuk vissza a bokrot a felére-kétharmadára. A visszavágással a bokor megújul, ősszel másodvirágzásnak indul és jelentős mennyiségű levendulavirágot fog hozni minden évben. Az ültetési távolság igényeinktől függ. Szegély vagy sövény kialakításához a tövek közti távolság maximum 50 cm legyen. Ha nagy kerek bokrokat szeretnénk, akkor 80-100 cm távolságra ültetessük egymástól.
Angol levendula (Lavandula intermedia)
Az angol levendula (Lavandula intermedia) gondozása sokban hasonlít a francia levenduláéhoz, bár annál kicsit több törődést igényel. Aromája markánsabb, illata erősebb és fanyarabb a franciáénál. Nagyobb mennyiségű olaj sajtolható ki belőle, viszont fanyarsága miatt kevésbé értékes. Erőteljesebb növekedésű, magot nem hoz, így csak tőosztással szaporítható. Virágzata tömött és hegyes, színe jellegzetes levendulakék. Levelei ezüstösebbek a franciáénál. Fagyra érzékenyebb, talaj- és vízigényesebb, mint a közönséges fajta. Virágzására kb. egy hónappal később, júliusban számíthatunk.
Füzéres levendula (Lavandula stoechas)
A füzéres levendulát (Lavandula stoechas) vagy bóbitás levendulát gyakran spanyol vagy olasz levendula névvel is illetik. Dekoratív, jellegzetes tollas virágzata szabad körülmények között május végén, június elején jelenik meg. Nem fagytűrő, ezért célszerű konténerben nevelni és télen fagymentes helyen tárolni.
