Kúszó fajdbogyó (Gaultheria procumbens) gondozása
A kúszó fajdbogyó (Gaultheria procumbens) vagy más néven kúszó mirtuszhanga igen kedvelt őszi növény, köszönheti ezt elsősorban annak, hogy piros bogyóival egész ősszel és télen díszít. Az örökzöld törpecserje gondozása egyszerű, de azt érdemes figyelembe venni, hogy csak savanyú talajban marad meg.
Kúszó fajdbogyó származása, jellemzése
Származása: a kúszó fajdbogyó vagy más néven kúszó mirtuszhanga (Gaultheria procumbens) az erikafélék (Ericaceae) családjába tartozik. Erikaféleként rokona többek közt a csarabnak, az alpesi erikának, a tűzföldi mirtuszhangának és a vékony erikának is. Kanada és Észak-Amerika egyéb területei a hazája, Új-Fundlandtól nyugatra egészen Manitoba délkeleti területeiig és dél felé Alabamáig találkozhatunk vele.
Nevét annak köszönheti, hogy hosszú rizómái segítségével „kúszik” a talajon. Ezek a rizómák a talaj felső 20–30 mm-es rétegében találhatóak.
További nevei: henye hanga, henye mirtuszhanga, rózsás mirtuszhanga, keleti teabogyó, dobozbogyó, fogolybogyó, szarvasbogyó, henyebogyó vagy amerikai fajdbogyó.
Ismertetőjegyei: örökzöld törpecserje, piros bogyókkal és ősszel beszínsedő levelekkel. Levele örökzöld, tojásdad, ovális alakú, 2–5 cm hosszú, 1–2 cm széles, olajmirigyekkel, amikből a fajdbogyóra jellemző „télizöld” azaz, édes-mentás igazi hamisítatlan téli-tea hangulatú illat árad.
Virágok: 5 mm hosszú, fehér, illetve világos rózsaszínű harang alakú virágai fürtben, illetve különállóan nyílnak, nyár elején jelennek meg, hosszan díszítenek. Kehely alakú piros termései szeptembertől jelennek meg. Bogyós gyümölcse van, ami egy 6–9 mm átmérőjű száraz kapszulában foglal helyet és húsos csészelevelek veszik körül.
Virágzási idő: júniustól október
Fogyaszthatóság, mérgezőség: piros bogyói fogyaszthatók
Magasság: 15 – 20 cm
Habitus: zsombékosan növekvő, enyhén elterebélyesedő. Fényes sötétzöld levelei télen vörösesre színeződnek.
Cserépben nevelhető-e: igen, de földje hamar kiszárad, így gyakori öntözést igényel.
Fajdbogyó gondozása
A kúszó fajdbogyó félárnyékos, illetve árnyékos helyet kíván. A fajdbogyó gondozása a megfelelő talaj biztosítása után nem bonyolult. Erősen mészérzékeny, tehát savanyú földet kíván. Főleg erdei fenyő és keményfa erdők alkotta társulásokat kedveli, bár inkább csak a naposabb területeken hoz bő termést.
Homokkal kevert rododendronföldbe ültessük és rododendronokhoz alkalmas tápoldatot használjunk az öntözéskor. Állott vagy esővízzel, mérsékelten öntözzük. Augusztusig kéthetente végezzünk tápanyag-utánpótlást. A zavaró hajtásoka vágjuk vissza.
Teleltetése
A faldbogyót a szabadban teleltethetjük, erős fagyon ellen takarással védjük a növény gyökerét.
Kúszó fajdbogyó szaporítása
A kúszú fajdbogyót legegyszerűbben tőosztással szaporíthatjuk ősszel vagy tavasszal. Nyáron magról való vetése is sikeres lehet.
Kártevői, betegségei
Kártevői, betegségei nem ismertek.
Mi az igazság? Ellentmondást vélek felfedezni.
„Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem fogyasztható, minden része, így a piros bogyói is erősen mérgezőek.”
„Gyümölcse ehető, menta ízű. A levelekből és a törpecserje zsengébb hajtásaiból finom gyógyteát készítenek a szokásos szárítási és egyedényes főzési folyamat során. Annak érdekében, hogy a levelekben minél több metil-szalicilát maradjon, néhány nappal a fogyasztás előtt meleg vízben erjesztik.
A kúszó fajdbogyó, vagy ahogyan sokfelé hívják: teabogyó ízét fagylaltok és rágógumi ízesítéséhez is felhasználják.
Gyümölcsét és zöld levelét sok állat fogyasztja.”
Köszönöm a jelzést. Elnézést. Elírtam, a lenti szöveg az igaz, javítottam is.
Köszönettel: Jucó