Csarab (Calluna vulgaris) jellemzése, gondozása
A csarab (Calluna vulgaris) az egyik legkedveltebb, a kertészetekben ősszel megjelenő növény. Az apró lila virágokkal díszítő hanga vagyis csarab gondozása elvileg nem túl bonyolult, ennek ellenére kevés embernek sikerül egyik évről a másikra megtartani.
Csarab (Calluna vulgaris) származása, jellemzése
Származása: a csarab (Calluna vulgaris) vagy másik nevén hanga az erikafélék (Ericaceae) családjába tartozik, Európa és Kis-Ázsia a hazája. Észak- és Nyugat-Európa csapadékos atlanti tájain szélesen elterjedt évelő törpecserje, Norvégia egyik nemzeti virága.
Magyarországon főleg a Nyugat-Dunántúlon, valamint a Bakonyalján és a Balaton-felvidéken élnek jelentős állományai, de északkeleten is előfordul (Gömör–Tornai-karsztvidék, Zempléni-hegység).
A nemzetség tudományos neve a „söpörni” jelentésű görög igéből ered, mivel régen a növényt seprűkészítésre használták. Innen van a magyar seprő- vagy seprűvirág elnevezés is. A nép vadciprus, angyalmetélt néven is emlegeti.
Ismertetőjegyei: örökzöld törpe cserje
Gyakran összekeverik a kertészetekben szintén ősszel megjelenő, hasonló kinézetű vékony erikával vagy az alpesi erikával. Mindhárom kedvelt őszi növény ugyanabba a növénycsaládba tartozik, de megjelenésük, virágaik és némiképp a gondozásuk és eltérő.
Az alábbi cikk segíthet egyértelműen azonosítani, hogy melyik erikafélével van dolgunk.
Virágok: rózsaszín, fehér, piros, ibolya, érezhető illat nélkül. A bimbójukkal díszítő fajták nem nyitják ki teljesen virágaikat, így télen is „virágozhatnak”. 2 mm-es, négyszögletű toktermése tele van maggal. Nagyon jó méhlegelő, a növény nektárdús virágai adják a hangaméz alapanyagát.
Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem fogyasztható, nem mérgező
Magasság: 20 – 80 cm, néha 1 méteresre is megnő
Habitus: felálló, illetve elterülő, örökzöld. Szőnyegszerűen terül el a mészben szegény, kilúgozott, kavicsos vagy lápos talajon. Elágazó szárának kis ágai fölfelé nyúlnak, levelei szorosan egymáshoz simulnak.
Cserépben nevelhető-e: igen, de földje hamar kiszárad, így gyakori öntözést igényel, a téli fagymentes napokon is mindenképp adjunk neki vizet, mert ekkor is kívánja a nedvességet.
Virágzási idő: júniustól decemberig
Csarab gondozása
Napos, illetve félárnyékos helyet igényel. Nyáron vagy ősz elején ültethetjük. Alkalmi kiültetésekhez 10-20 cm-es, tartós kiültetéshez 25-40 cm-es tőtávolságra ültessük. Savanyú földet igényel, ezért legjobb homokkal elkevert rododendronföldbe ültetni.
Teleltetése
A szabadban teleltethető, csak erősebb fagy esetén szükséges takarni. Cserépben tartva érdemes a fagymentes téli napokon öntözni és takarással óvni a fagyoktól.
Csarab metszése
Metszésére tavasszal kerülhet sor, ekkor kb. 1/3-ra vágjuk vissza.
Csarab szaporítása
Szaporítása dugványról augusztusban vagy szeptemberben történhet.
Felhasználása
Leggyakrabban dísznövényként használjuk, legszebben tavaszi vagy őszi beültetésekben mutat.
Csarab, mint gyógynövény
Virágos-leveles hajtásait gyógynövényként gyűjtik (Callunae herba, syn. Ericae herba), amelybe nem kerülhet alsó, fásodott növényi rész. Hatóanyagai flavonoidok, katechin cserzőanyagok, fenolkarbonsavak, illetve 0,3–0,9% arbutint, hasadási termékként hidrokinont, egy alkaloidát, flavonglikozidát, enzimet, fumársavat, szaponint, keményítőt, gumit, gyantát, eirkolint, zsírt, nyálkát és nyomokban illóolajat is tartalmaz.
A csarab forrázatát vizelethajtó, vizeletfertőtlenítő hatása miatt vese- és hólyagproblémákra, húgyúti gyulladásokra, összehúzó hatása miatt pedig bélhurut esetén alkalmazzák. Vértisztító, izzasztó, lázcsillapító, nyugtató és erősítő hatása is van. Teája önmagában fanyar ízű, ezért kellemesebb aromájú gyógynövényeket tartalmazó keverékekben használják fel.
Fürdővízhez adva reumás panaszokat is enyhít, továbbá különféle kenőcsök alapanyaga lehet. A homeopátia hólyagproblémákra és reumára alkalmazza.
