Puszpáng, bukszus (Buxus sempervirens) gondozása
Puszpáng vagy bukszus (Buxus sempervirens) alacsony termetű örökzöld cserje. Egyszerű ápolása mellett annak köszönheti még népszerűségét, hogy igen ellenálló és szinte bármilyen formára nyírható. Nézzük, mi az, amit a bukszus gondozása témában tudni kell!
Örökzöld bukszus származása (Buxus sempervirens)
Puszpáng vagy másnéven bukszus (Buxus sempervirens) a puszpángfélék (Buxaceae) családjába tartozik, Dél- és Nyugat-Európában őshonos.
Már az ókorban örökzöld sövényként termesztették. A reneszánsz és barokk kastélykertekben nélkülönözhetetlen növénynek számított. Nemcsak egyenesre vágott sövényként, hanem művészien vágott golyóként, piramisként vagy állatokat ábrázoló cserjeként is használták.
A klasszikus vidéki kiskerteknek máig stílusos növénye. Vágás nélkül és egyenként is mutatósak, még hozzá egész évben.
Bukszus jellemzése
Ismertetőjegyei: alacsony termetű örökzöld cserje
Virágok: sárga vagy fehéres zöldek, jelentéktelenek, illatosak
Virágzási idő: áprilistól májusig
Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem fogyasztható, a növény összes része – főként a levelek – mérgezőek.
Magasság: 0,3 – 3 m, egyes fajták végleges magassága akár a 6 métert is eléreheti. Szélessége 0,5- 2 méterig terjed.
Habitus: örökzöld, sűrű bokros cserje vagy fa, lassú növekedésű , tojásdad, fényes, sötétzöld levelekkel.
Cserépben nevelhető-e: igen, de földje hamar kiszárad, így gyakori öntözést igényel.
Legismertebb bukszus fajták
A kis növésű és világoszöld levelű „Suffruticosa” talán a legismertebb mind közül. Általában erősen visszavágják, csupán 30 cm-re nő.
Ugyarra a célra alkalmas a kékeszöld „Blauer Heinz” fajta, amely eleve nagyon tömött felépítésű.
Magasabb fajta például a „Handsworthiensis” és a kerek levelű, széles növésű „Rotundifolia”. Közelebbi rokon a kerek formájú, sötét levelű B. microphyla „Faulkner”.
Bukszus igényei és gondozása
A napostól az árnyékosig bármilyen területre tehető. Jó vízáteresztő, humuszus, mésztartalmú földben fejlődik szépen. Jól tűri a városi klímát.
Mérsékelten öntözzük. Hosszabb száraz periódusok alatt öntözzük, ahogy a fagymentes téli napokon is.
Augusztus közepéig havonta végezzünk tápanyag-utánpótlást.
Ültetése
Ültetése tavasszal vagy ősszel esedékes.
Teleltetése
szabadban, védett helyen teleltethető, érdemes lehet takarni.
Bukszus metszése, formázása
Jól tűri a metszést, bármilyen formára alakíthatjuk. Ideális időpont a május vége és az augusztus.
A bukszussövényt, a golyót és egyéb formát egyszer-kétszer vágjuk évente, késő tavasszal és/vagy kora ősszel. szükség esetén radikálisan visszavághatjuk.
A szabadon növő cserjéket csak néha ritkítsuk meg.
A golyók vagy hasonló formák eléréséhez legjobb, ha drótból sablonokat gyártunk. A kúpokhoz használhatunk fent sátorrúdként megkötött bambuszrudakat. Fiatal növények esetén vágjuk vissza felére az előző évi hajtásokat., majd később csak a sablonból kinövő részeket. Idővel eltávolíthatjuk a sablonokat.
Bukszus szaporítása
Nyár elején vágott dugványról vagy tavasszal lehajtott bújtatóvesszőkkel szaporíthatjuk.
Kártevői, betegségei
A kínából származó selyemfényő puszpángmoly a legnagyobb ellensége, szinte teljesen lerágja a növényt, először a zöld hernyók jelennek meg, amikből majd kifejlődnek a lepkék. A védekezést azonnal meg kell kezdeni. Először a bukszus belsejében fedezhető fel a kártevő. Mospilan vagy Decis rovarölő a leghatásosabb módszer az eltávolításukra. A megtámadott hajtásokat vágjuk ki.
Előfordulhatnak még takácsatkák és pajzstetvek is.
Felhasználása
Csak dísznövényként használható. A bukszus magas fák között is megél, de szépen mutat az évelőágyásokban vagy rózsák és más virágos cserjék mellett. Vágott vagy szabadon növő sövényként, formázott cserjeként is jól mutat.
Ízlésünknek megfelelően hagyhatjuk nyíratlanul szabadon nőni, vagy rendszeresen a kívánt formára nyírhatjuk. Kúp vagy piramis formában is jól mutat, amihez saját készítésű sablont használhatunk.
Az alacsonyabb fajtákat ágyásokban vagy cserépben is nevelhetjük. Nagyon jó háttér lehet a színes egynyári vagy évelőnövényekhez.
