Ősszel termő bogyók – ehetők és mérgezőek
Az őszi kirándulások alkalmával az erdőt, mezők járva sokszor bukkanunk színesen hívógató bogyókra a bokrokon. Az ősszel termő bogyók azontúl, hogy színpompásak, többnyire finom csemegék is. Többségük igazi vitaminbomba, de legyünk óvatosak a kóstolgatásnál, mert bizony vannak köztük egészségre ártalmas, mérgező fajták is. A hazánkban leggyakrabban előforduló hat őszi bogyót mutatom be fotókkal is, hogy bátran merj csemegézni az ősz vitamindús ajándékaiból, anélkül, hogy bármi bajod lenne tőlük.
Ősszel termő bogyók – ehetők és mérgezőek
Csipkebogyó
A vadrósza áltermése, a csipkebogyó talán a legismertebb ősszel érő bogyó fajta. Akkor érik be, amikor már fagyosak az éjszakák. Leszedés után azonnal hsználjuk fel, hogy ne csökkenjen a magas C-vitamin-tartalma.
Gyógyteát, szörpöt, mártást, hecsedli lekvárt készíthetünk belőle.
A házi csipkebogyó lekvár vagy népies nevén a hecsedli nagyon finom és C-vitaminban gazdag finomság. Elkészítése azonban nem egy leányálom. Nagyon macerás az előkészítése is és hosszan kell főzni is. Elszántaknak és finom ízre vágyóknak ajánlom szeretettel a receptet.
A csipkebogyó régi gyógynövény, remek immunerősítő. Teája megfázásra és ízületi gyulladás ellen is hatékony lehet, erősíti az érfalakat, támogatja a szív egészségét, s vérszegénység ellenszere. Inkább áztassuk langyos vízbe, mint hogy főzzük: ezzel is őrizzük a vitamintartalmát.
A csipkebogyó tea az őszi-téli időszak csodaszere, igen jól alkalmazható nátha megelőzésére is. Készítése egyszerű és csak a várakozási idő miatt hosszadalmas. A csipkebogyó köztudottan az egyik legjobb vitaminforrás. Immunerősítő hatása van, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben.
Fekete berkenye
A fekete berkenyét aróniának is nevezik. Termése a fekete áfonyára hasonlít, tojásdad levelei ősszel fénylő vörössé válnak.
A Kanadából származó cserje régóta terem nálunk, élettani hatásaira azonban csak az elmúlt két évtizedben figyeltek fel. Magas a C-vitamin-tartalma. Gyulladáscsökkentpként ismert, ezzel azonban számos további betegség kialakulását is megelőzheti.
Pektin-tartalmaméregtelenítp, segít eltávolítani a lerakódott káros anyagokat a szervezetből. Értágítóként gátolhatja a vérrügképződést, csökkentheti a koleszterin szintet.
A belőle készült gyümölcslé svanyú, de almalével keverve vagy mézzel édesítve is fogyaszthatjuk.
Fekete bodza
A fekete bodza ismert gyógynövény is, ugyanakkor nyersen nem fogyasztható, főzve azonban bátran fogyaszthatjuk.
A természeti népek varázserőt tulajdonítottak a fekete bodzának, a kereszténység viszont boszorkány-növényként kezelte. Tavasszal fehér, illatos virágait hazsnéljuk fel szörpnek, palacsintának, dzsemnek stb.
A bodzás palacsinta pofon egyszerűen elkészíthető, az íze pedig fenséges. Vanília fagyival megbolondítva igazán különleges, mennyei aromájú desszertet kapunk.
Ősszel sötétkék-fekete bogyőjából készíthetünk szörpöt, levárt, mártást. Gyógylekvárával a náthát lehet enyhíteni. Főzés után is érdemes átpaszíroznia, mert a magjában is lehetnek mérgező anyagok.
A bodza bogyó A-, B-, C-, D- és E-vutamin-tartalma rendkívül magas, és ásványi anyagok, például vas, foszfot, magnézium, kálium, kálcium is van benne.
Figyelem: Nyersen semmiképp ne fogyasszuk a fekete bodza bogyóit, mert mérgező lehet, hányást, hasmenést okozhat.
A fekete bodza (Sambucus nigra) az egyik legsokoldalúbban felhasználható gyógynövény. A májusban megjelenő fehér virágok flavonoidokat, szaponinokat, illóolajat, némi cukrot és C-vitamint tartalmaznak. A friss vagy szárított virágzatból frissítő tea és üdítőital is készíthető. A bodzatea nyugtató, izzasztó vagy vizelethajtó hatása miatt népszerű. Őszre beérő fekete bogyóiból gyógyszert, pálinkát, szörpöt és lekvárt is készítenek.
Galagonya
A tövises cserjén vagy kis fákon pompázó galagonya szedésével nem kell megvárni a fagyokat. Bár nyersen a bodzához hasonlóan nem tanácsos fogyasztani, a belőle főzött lekvár, bor vagy likőr nagyon finom.
A növényből kivont hatóanyagok szívregeneráló és értágító hatásúak. Természetes szívgyógyszernek tartják, javíthatja az oxigén ellátást, csökkentheti a vérnyomást és segíthet megelőzni az érelmeszesedést. Enyhe nyugtató hatással is bír, és erősíti az idegeket.
Húsos som
A húsos som hasonlít a vörösáfonyához, egy-egy bogyója a két centistől akár a szilvaméretűig is megnőhet. Íze savanykás, jellegzetesen fanyar.
Lekvárt (más gyümölcsökkel keverve), szörpöt és kompótot is lehet belőle készíteni. Egy kiló somhoz 30 dkg cukrot lehet számítani, a magokat át kell paszírozni. Aszalva is jó, borecetben tartósítva pedig remek savanyúság.
Magas C-vitamin-tartalma miatt erős antioxidáns és hatékony immunerősítő. Nagyanyáink lázcsillapításra is használták.
Kökény
A szilvával rokon kék kökény tüskés, sötétszürke ágú, 1-4 méter magas cserjén nő.
Magas a C-vitamin-tartalma, és a benne lévő flavonoidok miatt a rákmegelőzésben is hatásosnak tartják. Segít a vérképzésben, fokozza az anyagcserét, vízhajtó hatású. Torokfájást, a szájban keletkező sebeket, gyulladásokat is kezelhetünk vele.
Akkor érdemes begyűjteni, amikor a dér már megcsípte, ekkorra puhább lesz, veszít savasságából, és enyhén édes ízeit nyersen is élvezhetjük.
A belőle főzött mártást vadhúsok mellé kínálhatjuk. De készülhet belőle lekvár, befőtt, likőr és bor is.
Homoktövis
Zöldes, ezüstös levelei vékonyak és hosszúkásak. A sárga bogyókból készült lekvárok, gyümölcslevek a legjobb immunerősítők. Védelmet nyújthatnak a szervezetünknek, állítólag még az öregedési folyamatot is akadályozzák.
Úgy éreztem, hogy a mérgező bogyók megérdemelnek egy külön bejegyzést. Ősszel teremnek azok a bogyók is, amelyek ugyan nagyon hasonlítanak a gyógyító, egészséges változatokra, mégis tilos a fogyasztásuk, mert kisebb vagy nagyobb mértékben mérgezőek.
