Harangláb (Aquilegia) gondozása, szaporítása
A harangláb (Aquilegia) a romantika sokat emlegetett kék virága. Dézsában az erkélyen tartva, vagy virágoskertben egyaránt jól érzi magát. Különlegesen elegáns, sarkantyús virágai egyenként vagy kisebb csoportokban, ágyásokban és szegélyekben ültetve romantikus hangulatot árasztanak, vágott virágként is tartós. Gondozása egyszerű, késő tavasszal a szabadban is könnyen szaporítható magvetéssel.
Harangláb (Aquilegia) származása
A harangláb a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozik. Mintegy 70 faja ismert Európában, Ázsiában és Amerikában.
A harangláb már a 12. század óta ismert. Hajdanán egyaránt dísze volt a falusi virágoskerteknek és a történelemből ismert főúri kerteknek.
A vadon termő fajok virágainak színe mindig ibolyakék, ezeket Albrecht Dürer is megörökítette. Azóta a kipusztulás fenyegette, ezért 1985-ben a veszélyeztetett fajok közé sorolták, és az év vad virágává is választották.
Harangláb ismertetőjegyei
A harangláb nem túl hosszú életű, de gyakran önvetéssel gondoskodnak a jelenlétükről.
Méret és növekedés
A harangláb egyenes növekedésű, fajtától függően 20 – 120 cm magasra nő. Többnyire 40 – 50 cm-es fajtákkal találkozunk.
A széles bokor karéjos, mély- és kékeszöld levelei a földön található rózsákban nőnek. Szép, finoman osztott levelei ősszel gyakran vöröses színű rozettákat képeznek.
Virág és illat
A legtöbb fajta májustól júniusig hozza virágait, az aranysárga harangláb júniustól augusztusig virágzik.
A különlegesen elegáns, sarkantyús virágok nemcsak kékek, hanem a nagy fajtakínálatnak köszönhetősen fehérek, rózsaszínűek, pirosak, sárgák, kékeslilák vagy akár kétszínűek is lehetnek. A virágok magas, erős virágszárakon ülnek, ezért kiválóan alkalmasak vágott virágnak.
A harang és csillagformájú virágzatokat sarkantyús sziromlevelek teszik egyedivé.
Legismertebb harangláb fajták
A hagyományos harangláb vadontermő formában liláskék, illetve kék, borvörös, rózsaszínű, fehér vagy több színű, részben telt virágokban létezik.
Az európai harangvirág fajták közül főként a közönséges harangláb (Aquilegia vulgaris) az elterjedt. Utána következik a havasi harangláb (A. alpina), ami kékszínű virágokat és olykor fehér sziromleveleket hoz. Majd a feketés harangláb (A. atrata), ami a nevében hordozza a színét.
A nemesített változatok az észak-amerikai fajokkal való kereszteződésekből alakultak ki. Ma már nemcsak pasztellszínű, hanem élénkvörös és sárga virágú harangláb fajok is léteznek, így kedvünkre válogathatunk a széles kínálatból.
Az észak-amerikai kék harangláb (A. caerulea) nevű növénynek igen sok fajtája létezik. Nagy, sokszor kétszínű virágokkal és különösen feltűnő sarkanytyúkkal rendelkezik. A többi haranglábnál említett színekhez sárgás és élénkpiros tónusok társulnak.
A Kelet-Ázsiából származó A. flabellata csupán 10 – 30 cm magasra nő, fehérvéggel díszített bíborkék virágokat hoz, a ‘Nana Alba’ fehéren virágzik.
Az Észak-Amerikában honos, 80 cm magas aranysárga harangláb (A. chrysantha) nyáron nagy és sárga virágokat hoz.
Harangláb igényei és gondozása
A harangláb mutatós virágai olyan helyet érdemelnek, ahol szépségük kibontakozhat. Főként félárnyékos, nem tűző napon, humuszos, tápanyagokban gazdag, mérsékelten száraz talajban érzik jól magukat.
Cserépben neveléshez alacsony növekedésű fajokat és fajtákat válasszunk.
Fény és hőmérséklet
A legtöbb faj a félárnyékos, szélvédett helyet kedveli. A kertben nevelt egyedek fagytűrők, a cserépben vagy a dézsában neveleteket azonban gondosan takarjuk be ősszel, hogy megvédjük őket a téli fagytól.
Öntözés és trágyázás
Csak akkor érzi jól magát, ha a föld megfelelően nyirkos. Tartósan száraz időszakban és nyáron különösen bőségesen öntözzük. A kertbe ültetett példányokat olykor lássuk le némi komposzttal.
A cserepes növényeknél a növekedési időszakban gondoskodjunk megfelelő tápanyag-utánpótlásról.
Föld és átültetés
Legideálisabb ősszel ültetni. Ültetési távolsága 20 – 30 cm. Kissé homokos, morzsalékos földben fejlődik a legjobban.
A cserepes növényeket évente, a kertben nevelteket két-három évente ültessük át.
Nyesés, visszavágás
Az elhervadt részeket távolítsuk el. Néha ritkítsuk meg az önvetés miatt elburjánzó növényeket.
Harangláb szaporítása
Magérés után a kertbe vetéssel vagy tavasszal tálakba és cserepekbe vetéssel szaporíthatjuk. A magoknak szükségük van hideg periódusra, hogy áttörjék a csírázás gátlást.
A hegyekből származó fajták gyakran csak a második évben csíráznak. Magkereskedésekben a vadon termő faj magjait is beszerezhetjük.
Ha a szabadföldi termesztést választjuk, akkor ráérünk áprilisban elvetni a magokat közvetlenül a virágágyásban.
Ha korai virágzást szeretnénk, akkor márciusban, ládákba vessük el a magokat. Csak vékony földréteget szitáljunk a magok tetejére. A következő hetekben ne hagyjuk kiszáradni a földet. Három-őt hét elteltvével jelennek meg az első csírák. További hat hét múlva átültethetjük a kis magoncokat végleges helyükre, virágágyasba kb. 20 cm távolságra, cserépbe pedig többedmagával.
A hosszú karógyökér miatt igencsak nehéz a tőosztása, egyébként is csak jó növekedésű, régebbi bozótoknál ajánlatos.
Harangláb kártevői, betegségei
Ha a hajtások és a virágok lankadtak, akkor nem megfelelően öntöztük a növényt. Elsősorban a növekedési időszakban magas a vízigénye, de a pangó vizet nem viseli. Ültetéskor alakítsunk ki a cserép aljában megfelelő vízelvezető réteget.
Ha a leveleken csúnya, barna foltok képződnek, amelyek többnyire jól körülhatárolhatároltak, minden bizonnyal megperzselődtek. Ilyenkor tegyük a dézsát árnyékosabbhelyre, ahol a tűző, déli nap nem éri a növényt.
Levéltetvek, aknázólégy és lisztharmat is szereti megtámadni nyáron a haranglábat. Ha katicabogarak is megtelepednek a növényen, többnyire elkerülhetjük a vegyszeres védekezést. Ha nincsenek katicák, próbáljuk meg erős vízsugárral lemosni a tetveket. Csak akkor nyúljunk vegyszerekhez, ha ez és a házi szer sem segít.
Az üvegházi molytetvek elleni védekezés jóval nehezebb. Alkalmazzunk ellenük szappan-spiritusz oldatot, de utána mindig mossuk le a növény leveleit tiszta vízzel.
Harangláb felhasználása
A haranglábat régebben a népi gyógyászatban is használták: úgy tartották, hogy fertőtlenítő és sebtisztító hatású, serkenti a nemi vágyat, valamint hatásos szer a megátkozás ellen. Ma már ne alkalmazzák a gyógyászatban, egyszerűen csak a szépségéért nevelik.
Egyenként vagy kisebb csoportokban, ágyásokban és szegélyekben, a fák szélére, természetközeli ültetvényeken jól mutat. Jól párosítható sárga téli violával, tűzesővel, gólyaorral, árnyliliommal és páfránnyal.
Virágait vágott virágként is használhatjuk, vázában is tartós.
Figyelmeztetés
A harangláb magjai hidrogén-cianidot tartalmaznak, ami veszélyes lehet a gyerekekre.
A levelekkel való érintkezés egyeseknél bőrirrtációt válthat ki.
A harangláb nem tévesztendő össze a harangvirággal.
A harangvirág (Campanula) fajták igen változatosak színben és habitusban egyaránt. Közös jellemzőjük a szépségükön túl, hogy nem túl igényesek, egyszerűen gondozhatók, könnyen tarthatók évekig a kertekben. Tavasszal a legkedveltebb harangvirág fajták a legtöbb kertészetben megtalálhatók és nem túl drágán beszerezhetők. Fotókkal mutatom be a legkedveltebb haragvirág fajtákat és elmondom azt is, hogy lesz sikeres a gondozásuk.
