Fekete nadálytő, „a csontforrasztó fű”
A fekete nadálytő nedves területeket kedvelő, bíbor, rózsaszín vagy fehér virágú, évelő növény. A gyógyászatban elsősorban a gyökerét hasznosítják, hátfájás, ízületi fájdalom, húzódások és zúzódások kezelésére. 2021-ben elnyerte az év gyógynövénye címet.
Fekete nadálytő (Symphytum officinale L.)
A fekete nadálytő (Symphytum officinale L.) hazánkban is honos gyógynövény. A magyar népmesékben is előforduló „forrasztó fű” legendája egészen az ókorig nyúlik vissza. A görög orvos, Dioszkoridész már a Kr. u. 1. században leírta, hogy a nadálytő gyökeréből készült pép szinte összeforrasztja a sérüléseket. Innen ered a a latin neve, a „symphyo” szó is, ami azt jelenti „összenőni, egyesülni”.
A fekete nadálytő használata a középkorban is folyttatódott. Hildegard von Bingen is hangsúlyozta gyógynövénykönyvében, hogy „csodálatosan gyógyítja” a sebeket és forrasztja a csontokat”, ezért szinte minden kolostor kertjében tartották belőle. Általában úgy használták, hogy a törött végtagra kötötték a friss leveleket vagy a péppé tört gyökérből készült pakolás. Gykran tinktúrát készítettek belőle, amit megitattak a sérültekkel, remélve a gyorsabb gyógyulást.
Ez utóbbi azonban nem volt jó ötlet. A 20. században ugyanis, amikor elkezdődtek a gyógynövényekkel kapcsolatos kutatások, kiderült, hogy a fekete nadálytő pirrolizidin-alkaloidokat tartalmaz, amelyek májkárosodást okozhatnak, sőt bizonyítottan rákkeltő hatásuak. Ezért szigirúan tilos a gyógynövény belső alkalmazását, nem lehet forgalmazni tea vagykapszula formájába.
Lilás, harang alakú virágait látva furcsa lehet a „fekete” jelző, de a név nagyon is találó, mert a növény húsos gyökérzetének színére utal. Ez meglepően mélyre nő, és akár 30-50 centiméter hosszú is lehet. Ennek köszönhetően onnan is fel tudja venni a hasznos anyagokat, ahova más növéyek gyökérzete nem jut el.
A fekete nadálytő levelei első pillatásra is különlegesek, mert erőteljesen szőrözöttek és érdes tapintásúak, mintha apró horgocskák borítanák őket. Réges sebkötözésre is használták, de ma már inkább kertészek használják, akik „nadálytőteát” készítenek belőle gazdag nitrogéntartalma miatt. Ha ezzel dúsított vízzel locsolnak, azt meghálálják a növények.
Fekete nadálytő, a napjainkban is fontos gyógynövény
A fekete nadálytőnek a gyógyászatban elsősorban a gyökerét hasznosítják. Hatóanyagai az allantoin és rozmarinsav fokozzák a sejtek osztódását, serkentik a szövetek regenerációját, csökkentik a gyulladást és a fájdalmat.
Gyökerének hatásossága klinikailag is jól alátámasztott, és elsősorban ízületi fájdalmak enyhítésében és tompa sérülések kezelésében rendelkezik nagy terápiás jelentőséggel. Korábban a levelét is fogyasztották teaként, de ez már nem ajánlott, mert bebizonyosodott, hogy szájon át történő alkalmazása veszélyes.
A nadálytövet már régen is használták zúzódások, csonttörések külsőleges kezelésére, erre utal a növény egyik népies neve, a forrasztófű is. Az ókorban a csatákban szerzett sérüléseket, töréseket a nadálytő gyökeréből készült masszával kenték be a seb védelme és a gyógyulás gyorsítása céljából. Napjainkban hátfájás, ízületi fájdalom, húzódások és zúzódások kezelésre alkalmazzák.
A fekete nadálytő hatásosságát klinikai vizsgálatokban tanulmányozták. Több vizsgálatban a húzódásokkal kapcsolatos panaszok mérséklésében hatékonysága megegyezett a diklofenakot tartalmazó krémével. Zúzódások, véraláfutások gyógyulásának elősegítésére, valamint teniszkönyök és ínhüvelygyulladás esetén a fájdalom enyhítésére is sikeresen alkalmazták.
