Dália ültetése, gondozása, szaporítása
A dália (Dahlia) igen kedvelt kerti növény. Júniusban már virágzik, és egészen a fagyok beálltáig, november elejéig díszlik. Igazán igénytelen, gondozása egyszerű. Nem fagytűrő, de ha télre felszedjük a dáliagumókat és fagymentes helyen tároljuk, majd tavasszal újra elültetjük, évekig örülhetünk szépségének. A dáliafajták kombinálásával igazi szivárványt varázsolhatunk a kertünkbe.
Dália (Dahlia hibridek) származása
A dália (Dahlia) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó nemzetség. Észak-Amerikában az Amerikai Egyesült Államoktól délre, Közép-Amerikán keresztül, egészen Dél-Amerika északi részéig őshonos növénynemzetség. Nevét Andreas Dahl svéd botanikusról kapta.
A nálunk termő, nem téltűrő dáliák eredetileg Közép-Amerika hegységeiből származnak. Európába a spanyolok hozták át Mexikóból a 18. században. Ekkor kezdtek el különböző vadfajokat keresztezni egymással, és nemesítették az első teltvirágú fajtákat.
Dália jellemzése
Ismertetőjegyei: koloncos gyökerű növény, egynyáriként neveljük, törpe és óriásvirágú fajtái is léteznek. Gumós, lágyszárú növény. A nagyobb termetű fajták akár két méter magasra nőnek.
Álatlában háromrészes, fogazott, mélyzöld levelei vannak.
Virágok: A sokszor gyermekfej nagyságú virágaikat a felálló hajtások végén hozzák, a törpe növésű változatok virágai kisebbek, de cserébe több virágot hoznak. A rózsaszín, fehér, piros, sárga, egyszerű, féltelt vagy telt virágai a cserepes, illetve törpe fajták esetében többnyire 4 cm átmérőjűek, ritkábban a 10 cm-t is elérhetik. Úgy is mondhatjuk, hogy a tiszta kék és fekete kivételével minden színben pompáznak, többszínűek is lehetnek.
Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem fogyasztható, nem mérgező
Magasság: kisebb fajták 20 – 45 cm magasak, de a nagyobb akár 2 méteresre is megnőhet
Habitus: felálló, bokros, egyenes
Cserépben nevelhető-e: igen, de földje hamar kiszárad, így gyakori öntözést igényel, nem télálló, így télre fagymentes helyre kell rakni
Virágzási idő: májustól októberig
Ismertebb dália fajták
Manapság már több ezer dáliafajta létezik, és a számuk évente folyamatosan nő. Virágzásuk alapján 10-13 osztályba soroljuk a dáliákat. Ezek nevei már sokat elárulnak a külsejükről: egyszerű virágú, szellőrózsa virágú, nyakfodor, tavirózsa és dekoratív dália, labdavirágú, pomponvirágú, kaktuszvirágú, semikaktusz és szarvasagancs dália, egyszeráű és telt orchidea virágú dália, illetve más virágformákkal rendelkező vegyes dáliák.
Ezekben a csoportokban sokféle színű és méretű fajta található, akompakt csupán 20-40 cm magas formáktól a 140 cm-nél is nagyobb bokrokig.
A leggyakrabban kapható faj a kerti dália (Dahlia pinnata). Mivel hosszan virágzik, gyakran ültetik temetőkbe is.
Dália igényei, gondozása
A dália melegkedvelő növény, az árnyékot nem kedveli. Célszerű a fáktól távol, lehetőleg délre néző oldalra ültetni. A humuszos, jó vízgazdálkodású, tápanyagokban gazdag kerti földet kedveli, nehéz, nedves talajban kevésbé fejlődik.
Vízigényes, ezért gyakori öntözést igényel, különösen tavasszal, a gumók teleltetése utáni kiültetésekor. A földet tartsuk egyenletesen nedvesen, de kerüljük a túlzott vizesedést.
Az elhervadt részeket rendszeresen távolítsuk el.
Dáliagumók ültetése
Az ősszel felszedett dália gumókat tavasszal, a fagyok elmúltával 30 cm tőtávolságra ültessük napos, de szélvédett helyre. Akár tűző napra is ültethető.
Ültetés előtt adjunk a földhöz jól megérett komposztot. A gumókat úgy helyezzük el a földben, hogy azok felső részét 5 cm magasan föld fedje. A magas fajtáknak már ültetéskor szúrjunk le karókat.
Márciustól cserépben is előnevelhetjük a gumókat 15-20 °C-os és világos helyen. Így azonban csak május közepétől kerülhetnek ki a szabadba.
Hőségben gyakori öntözést igényel, de a pangó vizet nem tűri. Hetente tápoldatozzuk, az elnyílt virágzatokat rendszeresen távolítsuk el. Augusztusban fejezzük be a tápoldatozást.
A fagyok előtt a gumókat ásóvillával, a szár húzása nélkül szedjük fel. Szellős, de fagymentes helyen hagyjuk leszáradni róluk a sáros földet. A sérült gumókat távolítsuk el, a szárakat kb. 10–15 cm-esre vágjuk vissza. A szárrész megtartása azért fontos, mert a szár nélküli gumók nem hajtanak ki. Télen szellős, kissé nedves, de fagymentes helyen tároljuk.
Dália teleltetése
A dália cserépben nem mindig telel át, de megpróbálhatjuk. Szabadföldben pedig biztos, hogy nem éli tűl a fagyos évszakot, azért a fagyok előtt mindenképp fel kell szedni. A gumókat szárral együtt tudjuk teleltetni, anélkül a gumók nem élik túl. A dália szárát vágjuk vissza ötujjnyi magasságban, tisztítsuk meg az elszáradt levelektől és tegyük fagymentes, száraz helyre.
Egyes nemes dália fajták tövein nincsenek gumók, csak a gyökerük vastagodik meg. Ezeket télen ládában, homokban kell tárolni úgy, hogy a nyak alatt valamivel már kiálljanak a homokból.
Még többet megtudhatsz a dália felszedéséről és teleltetéséről az alábbi cikkben.
Dáliagumók felszedése, teleltetése: bevált praktikák az újravirágzáshoz
Dália szaporítása
A magról szaporítható fajtáit február-márciusban vetjük. Egy-egy cserepbe 2 – 3 magot tegyünk, tartsuk nedvesen. Csírázási hőmérséklete 18 – 20 °C. Magszedéshez hagyjunk meg 1-2 virágot a növényen, a többit vágjuk le. Nem mellékes, hogy a magképződés nagyon sok energiát von el a növénytől, ami a későbbi virágzás rovására mehet.
Legegyszerűbben és leggyorsabban a koloncos gyökérzet szétosztásával vagy tavasszal dugványról szaporítható. A dália tövek szétvágásánál ügyeljünk arra, hogy a gumókhoz hastájrügyes (szemes) szárrész is tartozzon. A szár nélküli gumókból nem fog kihajtani a növény.
Dugványozáshoz az új hajtásokat két levélpár kifejlődése után vágjuk le.
Felhasználása
A dália csak dísznövényként használható. Csoportosan ágyásokban vagy szegélyekben is jól mutatnak. A különböző virágszínű kisebb fajták nagyon jól illenek balkonládában, a nagyobbakat egyesével cserépbe vagy dézsába is ültethetjük.
A dáliák sok nyári virághoz és díszévelőhöz illenek. Muatósak az őszi rózsákkal, a rózsanáddal (Canna), a varjúhájjal, a szarkalábbal, a pillangóvirágokkal, a kúpvirággal vagy a fűfélékkel.
Vágott virágként, más nyári virágokkal csokrokba kötve is igen kedvelt.
A dália nem mérgező, de fogyasztásra sem ajánlott. Nagy inulintartalmú gumóját az aztékok rendszeresen ették.
Dália betegségei, kártevői
A betegségeknek ellenáll, és rovarok sem károsítják. Egyedüli kártevője a gubacsképző fonálféreg (gyökérgubacs-fonálféreg, Meloidogine incognita), ami a gyökereket támadja meg. A fonálféreggel fertőzött növények sajnos menthetetlenek.
Érdekességek a dáliáról
A dália virága az elegancia jelképe, az aztékok virága. A 16. században a spanyol hódítók nemcsak az aztékok ellen háborúztak, hanem jutott idejük arra is, hogy az Újvilág növényeit összegyűjtsék, így fedezték fel a katonákkal együtt érkező botanikusok a dáliát.
Az azték vándorok, vadászok a dália magasra növő, üreges szárában tartották a vizet, amit szomjuk oltására vittek magukkal. A növény gumóját elfogyasztották, gyógyításra használták, szárából pedig vízipipát készítettek.
Európában jelentéktelen virága miatt a termesztők eleinte inkább étkezési célokra használták. Az inzulin felfedezése előtt dáliagumóból nyert kivonatott etettek a cukorbetegekkel.
A 18. században nemesítették az első tömött, színes virágú fajokat. Napjainkban világszerte 46.000 fajtát tartanak nyilván.
