Pozsgás növények gondozása, ahogy az olvasóknál bevált

Pozsgás növények vagy egyszerűen csak pozsgások gondozása azért is egyszerű, mert sokszor akkor járunk el a leghelyesebben, ha nemigen gondozzuk őket. A szobanövényként, a kertben és az erkélyen is népszerű szárazságtűrő pozsgás növények, más néven a szukkulensek igen változatosak. A pozsgások közé tartoznak a kaktuszok, a kövirózsák, a varjúhájak és egyéb sivatagi és félsivatagi növényeket. Olvasók meséltek a pozsgások gondozása, öntözése és összeültetése során szerzett tapasztalataikról.

pozsgás növények gondozása

Pozsgás növények jellemzése

A pozsgások olyan növények, amelyek szárazságtűrőek, vagyis nem vízigényesek, másképpen szukkulensek. Ide tartoznak a kaktuszok és sok sivatagi növény is. A pozsgásokhoz tartoznak például a Magyarországon is élő kövirózsák és varjúhájak is. Ebből is látszik, hogy igen változatos megjelenésüek.

A pozsgás növények megvastagodott, húsos törzsében vagy leveleiben raktározó sejtekből álló szövetek vannak. Ezek képesek a víz felvételére és hosszas tárolására. Többnyire meleg, csapadékszegény éghajlaton élnek, ahol hónapokig nem jutnak csapadékhoz. Ezért a szervezetük hosszabb idő alatt használja fel az egyszerre és gyorsan felvett, aránylag kevés vizet és a benne oldott tápanyagokat.

Aszerint, hogy szárukban vagy leveleikben tárolják-e a vizet, a pozsgás növényeket két nagy csoportra: törzsszukkulensekre és levélszukkulensekre osztják. Törzsszukkulensek közé főleg Amerikából származó kaktuszfélék és Afrikában honos Euphorbia-fajok tartoznak. Levélszukkulensekhez soroljuk az amerikai agávé- és az afrikai aloéféléket és még sok más pozsgás növényt.

Pozsgások gondozása

Kárpát-medencében a pozsgás növények két nemzetsége található: a varjúhájfélék családjába tartozó kövirózsák (Sempervivum) és varjúhájak (Sedum) fajai között találunk pozsgásokat főleg mészkőhegységekben. Mind a kövirózsa, mind a varjúháj több színben elérhető. Húsos, magas víztartalmú sejtjeik sokáig képesek tárolni a vizet, így minimális öntözést igényelnek. Forma és színgazdagságukat kihasználva izgalmas és trendi összeültetéseket készíthetünk belőlük. 

A pozsgás növények gondozása ki is merül az időnkénti locsolásban.

Pozsgás növények ültetése, összeültetése

A pozsgások összeültetése nem igényel különösebb szakértelmet, de azért pár dologra érdemes odafigyelni. Vadady Mária olvasónk több éves, pozsgás növény összeültetési tapasztalatát osztotta meg velünk. 

Sok gyönyörű, különféle pozsgásokkal beültetett tálat, cserepet mutogatnak a neten, amit aztán a tudatlan népek bőszen utánoznak. Ezekben mindig teleduggatják az edényt olyan sűrűn növénnyel, hogy azok szinte szusszanni se tudnak. Mivel alkotóik nem értenek hozzá kifelejtik, hogy ezek a növénykék nőni, körben szaporodni fognak, elnyomva egymást.

Az edénynek lehetőleg legyen kifolyónyílás az alján, amire egy kavicsot rakok. Ha nincs, akkor csak olyan helyen lehet tartani, ahol nem éri eső és nagyon kell figyelni a locsolására. Az aljába kis homokot öntök, majd ebbe jön a normál virágföld, homokkal jócskán keverve.

A tálban elrendezem a növényeket, aminek az alapszabálya, hogy a kint telelő pozsgások közé nem duggatok olyanokat, amik a mi éghajlatunkon megfagynának és fordítva, a bent telelők mellé nem rakok olyasmit, ami télen kint szeret lenni. Ha ezt megszegjük, vagy elpusztul a pozsgás, vagy rondán fölnyúlik.

Pozsgás növények öntözése

A beültetés után jön a kavicsrendezgetés, amik arra is jók, hogy ha látszik hogy helyet követel magának egy növény, akkor ki lehet venni, lecserélni kisebb kavicsra, stb. Rájöttem, hogy érdemes beszerezni egy zacskó apró kavicsot is, mert természetes hatású, jól néz ki és ezekre, ezek között könnyen kibújik, ránőhet a mellette levő növény. Nem árt, ha azonos karakterűek az egy tálba rakott kövek. (Pl. egy pattintott darab nem mindig néz ki jól a kerek kavicsok között.)

A kavicselrendezés után alaposan belocsolom. Amikor arra járok és látom hogy száraz a földjük, vagy belenyomom az ujjamat és nem találom elég nedvesnek, kapnak vizet újból. Kb. 2-3 naponta, de ésszel, mert a tálban nem vízipálmát nevelünk! 🙂

Egy ilyen edénnyi beültetés folyamatosan változik, nőnek, virágoznak, szaporodnak a benne élők.

 

Arra is rájöttem, hogy 3-4 fajtánál többet nem érdemes egy tálba ültetni (persze ez függ az edény méretétől is), mert így érvényesülhet mindegyik. Nekem ezek akkor tetszenek a legjobban, ha különféle karakterű, de azonos igényű növények növekednek egymás társaságában: leomlók, kövirózsák, mérsékelten terjedő virágzók, stb.

Köszönöm Vadady Máriának a hasznos tanácsokat!

Nézd meg ezeket is!

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

10 + 20 =