Hamvaska (Jacobaea maritima) gondozása, jellemzése
Published · Updated
A hamvaska (Jacobaea maritima, régebben Senecio cineraria) vagy ahogy még hívják, ezürtlevél gondozása pofon egyszerű. Az ezüstszínű leveleivel díszítő félcserjét egynyári növényként árulják, de például anyukám kertjében védett helyen évek óta díszít.
Hamvaska származása, jellemzése
Származása: Hamvaska (Jacobaea maritima) vagy ahogy még hívják, ezüstlevél, tengerpart aggófű, szenéció Dél-Európából származik, a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó faj.
Régi írásokban még a Senecio cineraria latin névvel találkozhattál, de közben megváltozott a latinneve. Egyideig Senecio maritimus néven is hívták, Jacobaea maritima a mai hivatalos neve.
A Földközi-tenger térségében, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Törökországban és Tunéziában vannak őshonos állományai, ahol évelő növény.
Ismertetőjegyei: egynyáriként termesztett évelő, védett helyen áttelel. Hajtásrendszere ezüst-fehéren molyhos, felületét nemezes szőrök borítják. Levelei tojásdadok, az alsók karéjosak, rövid szártagú tőlevélrózsát alkotnak. A felső levelek fajtától függően karéjosak, erősen karéjosak, vagy erősen szeldeltek.
Virágok: Virágai aprók, hosszú szárú fészekvirágzatban nyílnak, másodlagosan pedig ernyőszerű virágzatba tömörülnek. A csöves és a nyelves virágok is sárgák, szép kontrasztot adnak a lombozattal. Virágaik nektárban gazdagok, méhlegelőnek is alkalmasak. Virágai csak a második évtől nyílnak, addig elveszti szép kompakt formáját. Ha alacsonyabb méretű, hibátlan küllemű növényt szeretnénk, érdemes minden évben újra telepíteni.
Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem fogyasztható, mérgező
Magasság: 20 – 30 cm
Habitus: bokros, elágazó, fehér vagy szürkés, ezüstös, karéjos vagy szabdalt levelek, számtalan formája és fajtája van,
Cserépben nevelhető-e: igen, de földje hamar kiszárad, így gyakori öntözést igényel, télre érdemes fagymentes, védett helyre rakni
Virágzási idő: júniustól október
Hamvaska gondozása
Gondozása: napos, esőtől védett helyet igényel,. csak ritkán öntözzük. Kéthetente alacsony hatóanyag-tartalmú tápoldatot adagoljunk.
Szaporítása: a magokat január-március között, csírázási hőmérséklete 18 celsius fok, május közepétől vagy nyár végén 20 – 30 cm tőtávolságra ültessük.
Felhasználása: csak dísznövényként használható, egyéb növényekkel összeültetve nagyon jó hangulatot ad. Nagyon jól kiegyenlíti, kiemeli a tarka virágszíneket. Nagyon jó optikai hatást ad más növények mellett. Különösen jól mutat a kék, az ibolya, a fehér és a rózsaszín árnyalatú virágok mellett, amelyeknek az ezüstös levélszín kellemes harmóniát kölcsönöz. jól illik a petúniához, a dorottyavirághoz és törpe ősirózsához.
Ezüstös leveleit vágott virágként is hasznosíthatjuk. Virágcsokrokban, virágdobozokban és egyéb dekorációkban tömőzöldként, lazítóként hazsnálhatjuk. Jól kiemelik az élénk virág színeket, pasztellesebb vagy harsányabb árnyalatú virágok mellé is kitűnő választás.
Vázában tartva igényli a friss hideg vizet, gyakran cseréljük. Ha nagyon összeesik a növény, az egész felületét nyomjuk víz alá, és pár óra alatt újra felszívja magát.