Orchidea locsolás tudnivalói – gyakorlati tanácsok
Az orchidea locsolás és tápoldatozás sarkalatos pontja az orchidea nevelésének. Ha víz-utánpótlást, az öntözést nem tudjuk megfelelő rendszerességgel és szakszerűen, az orchidea elvárásainak megfelelően biztosítani, akkor sajnos nem lesz hosszúéletű a szépségünk. Tapasztalt orchidea gondozó olvasóm locsolási tanácsainak betartása téged is hozzásegíthet, hogy éveken át gyönyörködhess az orchideádban.
Orchidea locsolás tudnivalói
Vadady Mária több éve nevel sikeresen orchideákat, azok közül is elsősorban a lepkeorchideákat. A hosszú évek során szerzett gyakorlati tapasztalatait segítő szándékkal és szívesen adja át másoknak is.
„A locsolás az, amivel a legtöbb bajt okozhatjuk, ha nem vagyunk tisztában néhány dologgal.
A legfontosabb: SOHA SEM SZABAD VIZET HAGYNI A KASPÓJÁBAN!
Az orchideákat locsolni hetente, 10 naponta szoktam.
Ha virág van rajta, akkor sima eső, vagy állott csapvízzel, ha nincs, akkor 2-4 hetente tápos vízzel. Az orchideatápok bármelyike jó. A sima növénytápoknak a többihez képest a felét kell adni az orchideának.
Amikor még zöld a cserépben a gyökér, akkor várhat még a locsolás. Ha ezüstös fehéres, akkor bátran mehet a víz alá.
A kaspókat leveszem a helyükről és felöntöm őket az öntözővízzel. Ha ráncosak a levelek, de biztos vagyok benne, hogy nem a túlöntözéstől, akkor valószínű, hogy szomjas a növény, ilyenkor órákig hagyom a kaspóban ázni és helyrejön. Nekem is van olyan növényem, ami jobban szokott szomjazni és így hozom helyre.
Fél óra után leöntöm a vizet. Nagyon gondosan teszem, hogy utána egy csepp se maradjon a kaspóban, ha kell, letörlöm a leveleket. Ilyenkor szoktam átnézni, hogy milyen meglepetés készülődik, jön-e új bimbós szár, vagy egy kis tőhajtás. Ez a mániások legkedvesebb tevékenysége! :-))
Új gyökér az éppen mentett növényen és nincs-e rajta kártevő. Ha van, akkor felszívódó növényvédőszerrel azonnal lépni kell, mert a tetvek, atkák igen gyorsan el tudnak szaporodni és a virágokat kár miattuk kockáztatni.
Időnként belepakolom őket a kádba és óvatosan, hogy ki ne verjem a kéregdarabokat, alig langyos vízzel lezuhanyoztatom a leveleket, de pl. ugyanerre jó a nyári, délelőtti, kora délutáni csendes, bőséges eső is az éppen nem virágzóknak.
Ha naposabb, melegebb az állandó helyük, akkor gyakrabban kívánják a spricnizést is, de ezzel óvatosan, mert a tőrózsában megálló víz tőrothadást okozhat! Mindig délelőtt csináljuk az ilyesmit, ne nyissuk rá az ablakot, ne legyen huzat, mert megfázhat a növény. Nyáron a klíma, a ventilátor is árthat.
Inkább csak az ültetőközeget szoktam nedvesíteni, a növények fölé úgy fújok, hogy ne legyen a tőrózsába lecsorgó víz.
Ilyenkor takarítom le a helyüket, mosom ki a kaspók alatti párologtató tálcát.
A párásítás nagyon fontos, mert a száraz levegő szokott az alapvető oka lenni a kártevők megjelenésének.
Ha betegesnek tűnik egy növény, akkor a locsolóvizét ne használjuk másik orchidea öntözésére, mert ha fertőző a baja, átmehet a másikra is, mint a nátha nálunk.”
Nagyon köszönjük Máriának az alapos, mindenre kiterjedő leírást!
