Vörös madársóska (Oxalis) gondozása

Az igen dekoratív vörös madársóska (oxalis) kedves kis növény, aminek a gondozása nem túl nehéz. Hosszútávú sikeres megtartásához nem árt azonban ismerni az életciklusát. Ennek hiányában sok növény végezte már a kukában.

Vörös madársóska származása, jellemzése

A madársóska (Oxalis) a madársóska-virágúak (Oxalidales) rendjébe és a madársóskafélék (Oxalidaceae) családjába tartozik.

A vörös madársóskát (Oxalis) levelei formája miatt szokták még háromszög levelű madrásóskának is hívni. Szára, levelei a bennük felhalmozódó kalcium-oxalát kristályoktól savanykás ízűek, erre utal a neve is. A heresóska, lóheresóska népi neveit a lóherééhez hasonló alakú és állású leveleiről kapta.

Az ókori kelta, illetve germán kultúrában ez a növény volt a szerencse szimbóluma. Zöld színű változatát szerencsehere néven szilveszter környékén szokták árulni.

Vörös madársóska gondozása

A színes levélpárnát alkotó leveleivel önmagában is díszít, de a levelek közül kiemelkedő rózsaszínű, ritkán fehér virágai még látványosabbá teszik. A virágok fényérzékenyek, ezért reggel kinyílnak, este pedig becsukódnak.

Félárnyákos helyet kedvel, de jól megvan teljes árnyékban is. A teljes napot viszont nem torlerálja.

Laza, jó vízáteresztő képességű talajt kíván. Nem túl vízigényes. Inkább szárazon tartsuk, mint állandóan nedvesen. A gumók ugyanis nem szeretik, ha állandóan nedves a környezetük, könnyen berohadnak.

Nem télálló növény, ezért fagymentes helyen kell teleltetni. Ekkor többnyire visszahúzódik a gumóba. Sokan ilyenkor azt hiszik, hogy elpusztult, pedig csupán egy kis pihenőre van szüksége.

Fontos, hogy a téli pihenő időszakban alaposan vegyük vissza az öntözést, mert a visszahúzódott növény főleg nem szereti, ha tocosg a vízben. Havonta egy öntözéssel is simán túléli  telet.

Átültetésére tavasszal a kihajtás előtt kerülhet sor. általános virágföld a legmegfelelőbb számára.

Négylevelű madássóska, azaz szerencsehere

Négylevelű madársóska (Oxalis tetraphylla) gondozása, szaporítása