Bugás lángvirág (Phlox paniculata) gondozása, jellemzése, szaporítása
Az évelő bugás lángvirág (Phlox paniculata) gondozása nem tér el az egyéb kerti évelő virágok gondozásától. Az igénytelen, színes, hosszan virágzó és illatos növény méltán népszerű a kertekben. A talajtakarként kitűnő, alacsony növésű árlevelű lánvirággal szemben a bugás virágú változat akár egy méter magasra is megnőhet. A bugás lánvirág minimális ápolás mellett júliustól szeptemberig virágba borítja a kerteket, parkokat.
Bugás lángvirág (Phlox paniculata) származása, jellemzése
Származása: A bugás lángvirág (Phlox paniculata) a hangavirágúak (Ericales) rendjébe és a csatavirágfélék (Polemoniaceae) családjába tartozó faj. Az Amerikai Egysüslt Államokban és Kelet-Kanadában őshonos.
A lángvirág nemzetségbe több faj is tartozik, melyek változatos kinézetükkel csaknem folymatosan virágba borítják a kerteket, parkokat. Díszíthetik a sziklakertet, de magasabb fajtái is gyakoriak, jól kombinálhatóak más virágokkal.
A bugás és az árleveleű lángvirág évelő növény, de létezik egynyári fajtája is, amelyt leginkább balkonnövényként használunk.
Ismertetőjegyei: kerti évelő növény, lágy szárú, évelő növényfaj, az átellenesen elhelyezkedő levelei egyszerűek. Az átellenesen elhelyezkedő levelek egyszerűek. A szára karcsú és zöld színű.
Magasra törő, elágazó szárain az ép szélű, lándzsa alakú levelek átellenesen fejlődnek.
Virágok: A hajtások végein bugavirágzatban nyílnak az apró, ötszirmú virágok, amelyek gyakran a közepüknél sötétebb színűek. Fehér, rózsaszín, lila vagy vörös színű, a virága 1,5 – 2,5 centiméter átmérőjű, bugavirágzatba tömörült virágai erős illatot árasztanak. A virágai lehetnek egyszínűek, de virágok közepének színe gyakran különbözik az alapszíntől. Teljesen kinyílva a virágzat gömb formát alkot.
Virágzási idő: júniustól október, akár az első fagyokig virágozhat
Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem fogyasztható, nem mérgező
Magasság: 120 centiméter magasra nő meg és 100 centiméter szélesre terül el
Cserépben nevelhető-e: igen, nevelhetóő cserépben is, de lehetőség szerint inkább kertbe ültessük.
Árlevelű lángvirág (Phlox subulata)
Sziklakertbe általában az árlevelű lángvirágot ültetik, amely alacsony, legyökerező, elágazó szára miatt talajtakaróként is funkcionál. Ezt nevezik kúszó lángvirágnak is. Alacsony szárain keskeny, hosszú levelei zöldek, színváltozattól függően lehet a fiatal hajtások szélein lilás árnyalat. Tavasz végétől nyár közepéig virágzik.
Virágai fehér, rózsaszín vagy lila színűek, melyek megfelelő gondozás mellett szinte eltakarják a növényt.
Meghálája, ha pár évente frissítik az elöregedett töveit, melyet onnan lehet megismerni, hogy a közepén kifoltosodnak.
Bugás lángvirág gondozása
Amikor az árlevelű lángvirág elvirágzott, hamarosan nyílik az árleveleű lángvirág.
A bugás lángvirág imádja a meleget és napfényt. Jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Az ültetés előtti trágyázást vagy komposztot dús virágokkal hálálja meg. Rendszeresen öntözzük, a talaj állandóan legyen nedves, de ügyeljünk, hogy a növény leveleire lehetőleg ne kerüljön víz. Kiszáradástól óvni kell. Kéthetente tápoldatozzuk.
Elvirágzás után, még a felmagzás előtt vágjuk le a virágfejeket, ezzel másodvirágzásra ösztönözhetjük. A nagyobb virágzat érdekében a szárait is érdemes ritkítani.
Lángvirág szaporítása
A lángvirágot elvirágzás után ősszel tőosztással vagy dugványozással szaporíthatjuk. Tavasszal kellő távolságra, legalább 15 -20 cm ültessük, hogy tudjon szellőzni, mert egyébként megtámadja a lisztharmat. Magokat nem érdemes szedni, mert a kikelt növények nem hasonlítanak az anyanövényre.
Teleltetése
Tekintettel arra, hogy a bugás lángvirág évelő növény, különösebb teleltetést nem igényel. Tövét esetleg takarhatjuk lombokkal.
