Kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) gondozása
A kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) igen sok néven ismeretes: hívják sárog sarkantyúnak, sárga tőcséresnek, pücülőnek, pücőknek, kapucinusvirágnak is. Gyakran sarkantyúvirág névvel illetik, amiből adódóan összetévesztik a piros sarkantyúvirággal (Centranthus ruber) és a hegyesszirmú sarkantyúfűvel (Delphinium oxisepalum Borb. et Pax.). A kerti sarkantyúka gondozása egyszerű, a gyógyászatban és a gasztronómiában is használják.
Kerti vagy nagy sarkantyúka származása
A kerti vagy nagy sarkantyúka a sarkantyúkafélék (Tropaeolaceae) családjába tartozik, annak legismertebb faja. Peruból hozták Európába a spanyol hódítók 1684-ben.
További nevei: sárog sarkantyú, sárga tőcséres, pücülő, pücők, kapucinus.
Sarkantyúka jellemzése, ismertetőjegyei
Egynyáriként termesztett évelő, kúszószárú növény. 30 cm magas, nagy, élénk színű virágai és dekoratív lombja miatt közkedvelt. Halvány vagy kékeszöld, kissé húsos levelei formásak, pajzs alakúak. 15–20 cm magas törpe és 2 m hosszú, csüngő fajtákat is nemesítettek.
Virágok: sárga, krémfehér, narancs, piros, egyszerű, féltelt vagy telt virágú, 5 cm átmérőjű virágok
Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem mérgező, minden, föld feletti része ehető
Magasság: minimum 20-30 cm
Habitus: bokros vagy kúszó, illetve csüngő, felkapaszkodó fajták 3 méter magasságra is felkúszhatnak, pajzs alakú.élénkzöld, világos erezetű levelei vannak
Cserépben nevelhető-e: igen, de földje hamar kiszárad, így gyakori öntözést igényel, ámpolna növényként is használható
Virágzási idő: júliustól októberig
Legismertebb sarkantyúka fajták
Alapjában véve két különböző fajtacsoportot különböztetünk meg. Vannak 25- 30 cm magas, bokrosés lecsüngő nemesítések, illetve 200-300 cm hosszú hajtásokkal rendelkező fajták.
A magokat tartalmazó zacskókban gyakran sárga, narancs és piros tónusú magok vannak, a virágai többnyire egyszerűek, ritkábban félig teltek vagy teltek. Az alacsonyabb fajtáknál azurtóbbi időben a kisebb virágokkal rendelkező Tropaeolum minus gazdagítja a kínálatot. Közöttük fehér vagy majdnem fekete-piros virágú fajták is vannak.
Az egyik futó rokona a horgas sarkantyúka (T. peregrium).
Kerti sarkantyúka igényei, gondozása
Teljes napsütést igényel, némi árnyékot elvisel, esőtől védett helyre tegyük, a telt virágú fajták érzékenyebbek.
Nagy a vízigénye. Rendszeresen öntözzük, a cserépalátétben mindig álljon víz, a földlabda kicsit kiszáradhat. A kerti növényeket augusztusig 4-6 hetente, a cserepekben lévőket kéthetente tápoldatozzuk nitrogéntúlsúlyos tápoldattal.
Kiváló védelmet nyújt a különböző kerti rovarok ellen, a burgonyát, a paradicsomot is védi a kártevőktől. Segít elnyomni a gyomokat és árnyékolni a talajt, ezért a biokertészek is kedvelik.
Könnyen felfuttathatjuk egy virágrácsra, sőt akár a kerítésre is.
Kerti sarkantyúka szaporítása
Magjait március-áprilisban vethetjük előneveléssel, csírázási hőmérséklet 15-20 °C. Legideálisabb, ha két vagy három magot teszünk egy-egy tálba. Alaposan fedjük le. Csírázás után valmaivel hűvösebb helyen tartsuk.
Május közepétől ültethetjük ki az előnevelt palántákat az ágyásokba, illetve cserepekbe.
Májusban közvetlenül cserépbe és szabadföldbe is vethetjük, ajánlott sor és tőtáv: 30×30 cm.
Sarkantyúka kártevői, betegségei
A fekete levéltetvek kedvenc áldozata a sarkantyúka. Ez azért is furcs, mert a sarkantyúka viszont távoltartja a többi kártevőt a szomszédos növényeitől. Olykor takácsatka és rozsdagomba támadás is előfordul.
Kerti sarkantyúka felhasználása
Szegélynövényként, balkonládába, de akár egy kosárba ültetve is gyönyörű. Az alacsony fajtákat kisebb csoportokban, ágyásokban és szegélyekben használhatjuk. A futó típusok kerítések és növényrácsok befuttatására és komposzttárolók szépítésére is alkalmasak.
Mutatós szomszéd lehet a kerti vanília és a verbéna, ládában pedig a futómuskátli.
Konyhában
A sarkantyúka divatos ehető virág. Gyakran süteményeket, tortákat díszítenek vele, de bármilyen húsételhez is tökéletes dekoráció. A virágok íze édeskés borsra, illetve retekre emlékeztet.
Az összes ehető növény közül ez tartalmazza a legtöbb luteint (45 mg/100 gr). A sarkantyúka levelek és virágok egyaránt ehetőek. Leveleit pikáns fűszeres ízük miatt salátaadalékként használják. A virág íze az édes borséra, illetve a retekére emlékeztet, főleg sajtokhoz, salátákhoz illik. Tökéletesen alkalmas saláták és más ételek díszítésére.
Ecetes-sós lében tartósított bimbóinak íze a kapribogyóéhoz hasonlít. Csak nyersen fogyasztható: sütve-főzve vagy szárítva aromája elvész.
Gyógynövényként
Gyógynövényként is használatos, mert főleg mustárolajat (növényi antibiotikumot), illóolajakat, káliumot és olajat tartalmaz. Antibiotikus, vérképző és összehúzó hatású, több mint 40 bakteriális törzzsel képes felvenni a harcot. Leginkább fertőtlenítőként és antibiotikumként használják (magja olyan antibiotikumot tartalmaz, amely a bélflóra károsítása nélkül pusztítja el a légzőszervet megtámadó baktériumokat), de teákba és borogatásokba is teszik.
Magjait biokrémbe sajtolják. Kivonatát egyrészt erősítőszernek, afrodiziákumnak tartják, másrészt hajápolásra használják. Főzetével köhögést, meghűlést, húgyúti betegségeket gyógyítanak.
Fogyókúra részeként is alkalmazhatjuk, hiszen enyhe hashajtó.
Receptek sarkantyúkához
A levesbetétként használt fűszernövényekkel laminált tésztáról még tavaly írtam. Most itt egy újabb színes recept, a sarkantyúkával laminált töltött tészta!
