Az amaranthus, magyarul a disznóparéj vagy elegánsabb névvel illetve amaránt egy igen színes és különleges növénynemzetség. Lássuk, miből áll a nálunk legismertebb fajtája, a bókoló amaránt vagy csüngő amarant gondozása.
Származása: disznóparéj vagy amaránt (Amaranthus) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe tartozó disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjának névadó nemzetsége. Dél-Amerikából származik, de a világ számos részén elterjedt. Körülbelül 100 faj tartozik ide. Nálunk legnépszerűbb fajtáját bókoló amarántnak hívják.
A növény tudományos neve a görög amarantos (Αμάρανθος vagy Αμάραντος) szóból származik, melyek jelentése: ami sose hervad, vagy a nem hervadó (virág).
Ismertetőjegyei: legtöbb fajtája, így a bókoló amaránt is nálunk egynyári növény
Virágok: piros vagy lila, hosszan lecsüngő virágok
Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem mérgező
Magasság: 40 – 75 cm
Habitus: feltörő, bokros, nagy lándzsás, ovális levelekkel
Cserépben nevelhető-e: igen, balkonláda helyett inkább nagyobb cserépbe ültessük, de földje hamar kiszárad, így gyakori öntözést igényel,
Virágzási idő: júliustól október
Tenyészhely: napos, meleg, közepes vízigényű
Bókoló amaránt gondozása
Gondozása: rendszeresen öntözzük, kéthetente biztosítsunk tápanyag-utánpótlást, alacsony hatóanyag tartalmú szerekkel, a hervadt virágrészeket rendszeresen távolítsuk el.
Metszése: nem kell
Szaporítása: magvetéssel március-áprilisban cserépbe, csírázási hőmérséklete 15-18 fok, ültetése május végén esedékes 30 – 40 cm tőtávolságra.
Kártevők: nem jellemző
Társítás: jól társítható sárga virágú csillagszemmel vagy farkasfoggal
Felhasználása: Nálunk főleg dísznövényként használjuk, de főleg Ázsiában és Amerikában számos faját a magja miatt termesztik.
Az amarántmag teljes értékű fehérjét és növényi rostokat tartalmaz, ásványi anyagokban gazdag (vas, magnézium, réz és mangán). Vastartalma kiemelkedő, kalciumtartalma meghaladja a tejét, illetve biológiai hasznosulás szempontjából a legjobb kalciumforrás. Rendszeres fogyasztása segít a csontritkulás megelőzésében, illetve magas rosttartalma miatt a székrekedés kezelésében is hatásos. Ezek mellett pedig nem tartalmaz glutént, így a gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják.
Fontos tápláléknövénye volt az inkáknak, az Andokban ma kiwicha néven említik. A régi aztékok is ismerték, ők huautli-nak nevezték, rituális italokat és táplálékokat készítettek belőle.
Igen kedvelt étel az alegría (spanyolul „vidámságot” jelent). Az amaránt magokat a pattogatott kukoricához hasonlóan megpirítják és mézzel vagy melasszal keverik.
Nézd meg ezeket is!
