Madáretetési kisokos a Zöld Pagonyból

A téli madáretetés nem is annyira egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Sinka Erika a Zöld Pagonyban ennek fortélyait is kitanulta és tapasztalatait örömmel osztja meg másokkal. A madáretetési kisokos azoknak is szolgálhat újdonságokkal, akiknek már madárbarát a kertjük vagy a balkonon kényeztetik a kis szárnyasokat

madárbarát kert

Madáretetési kisokos a Zöld Pagonyból

Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. A madáretetés a legtöbb fajt érintő, majdnem négy hónapon át tartó, éppen ezért az egyik legösszetettebb madárvédelmi munka.
Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai közül sok számára Magyarország jelenti a telelőterületet, ezért is olyan gazdag a téli madárvilágunk. Bár hazánk környezetállapota ma még lehetővé teszi, hogy a madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet, de az etetők nagy könnyebbséget és biztonságot jelentenek a környéken élő madaraknak, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük.

Mikor etessük a madarakat?

Elvileg egész évben lehet(ne) etetni a madarakat, a szakemberek viszont csak a téli etetést javasolják, novembertől február végéig. Fagyban és hóban rendkívül sok madár keresi fel az etetőket, valamint hidegebb időben egyszerűbb a z etetőt tisztántartani.
Ha közben enyhül az idő leállhatunk az etetéssel, megfigyelhetjük, hogy ilyenkor nem is jönnek az etető közelébe, más táplálékforrás után néznek. Ha viszont minél több madarat szeretnék megfigyelni, akkor ne hagyjuk abba az etetést. A tapasztalat az, hogy reggel és este a legnagyobb forgalom az etetőknél.

A csíz és a veréb csoportosan érkezik, más madárfajok kisajátíthatják maguknak az etetőt, amíg jól nem laknak (meggyvágó, zöldpinty). A cinke pedig csak egy magot csíp fel és továbbrepül. Az erdei pinty a földről szedegeti fel a lehullott magvakat. A fenyves cinege csak akkor repül az etetőhöz, ha más madár nincs ott.

Amint beköszöntenek az első fagyok – különösen miután ezek tartóssá válnak – vagy leesik az első hó, el lehet kezdeni az etetést, amit folytatni kell egészen ezek megszűntéig, akár márciusig is.

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 – 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten csak a túlélésről szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap reggeltől nem tudnak kielégítően táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban (például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt), könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Mivel etessünk?

A téli madáreleségeknek három nagy csoportja van, ezeket lehetőleg együtt kell alkalmazni.
Ezek közül az első a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. Érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk.

Az eleségek második csoportját az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó képezi. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot és vajat is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.

Az olajos magvak és állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira (de néhány szemet a talajra is tehetünk), így a madarak hóeséskor is hozzáférhetnek ezekhez, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a vonulás helyett áttelelő madaraknak (pl. barát poszáta, házi rozsdafarkú, csilpcsalpfüzike).

Tipp: a balkonra vagy a teraszra tegyünk terrakotta cserepekben olyan növényeket, amelyek kedvükre lehet a madaraknak: tűztövis, borbolya. Szőlőtőkéről egy ottfelejtett szőlőfürtöt lelógathatunk a madártető mellett. Igy biztosan (közelről) láthatjuk a madarakat.

Soha ne adjunk az énekesmadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják (a vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára az alkalmi kenyérfogyasztás nem jelent egészségügyi problémát).

Hol etessünk, milyen etetőtípusokat használhatunk?

A kihelyezés módja és működési elve szerint számos etetőtípust különböztetünk meg, de mindegyikre érvényes, hogy minimum 150 cm magasra kell kihelyezni. A környező bokrok, fák is kb. 150 cm távolságban legyenek. Az etetőre látogató madarak közül több is, például a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között (például a királykák és az őszapók) érzik jól magukat, ezért az etetőkön lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.

Amennyiben szeretnénk kis vendégeinket hosszú távon magunk mellett tartani, nélkülözhetetlen a fészekrakó helyek kialakítása. Egy fákkal teli kert általában elegendő a legtöbb faj számára, néhány madár azonban nem szereti a nagy magasságokat. A fakopáncsfélék például a kihalt fákat vagy farönköket részesítik előnyben, míg más madarak a magas fűszálak közé építik otthonaikat.

Madaraink egy része odúköltő, azaz idősebb fák törzsében és ágaiban természetes módon képződő, vagy harkályok vájta odúkban költ. A településeken és a mezőgazdasági területeken egyaránt jelentkező természetvédelmi probléma, hogy az idősebb, odúképződésre, odúkészítésre alkalmas vastagságú fák állománya alacsony, csökken vagy már teljesen el is tűnt.

Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk.

A barkácsáruházakban és hasonló helyeken kapható színes, gyakran mókás kinézetű madár házikókról sokszor azt sem lehet eldönteni, hogy etetők vagy költő odúk-e, ráadásul gyakran etetőként árusítanak kerek röpnyílású eszközöket, melyek teteje nem nyitható, ezért ezek nem takaríthatóak, tehát fészkelő helynek sem alkalmasak. Egyébként a takarítást nyár végén, ősz elején tegyük meg, mielőtt elkezdődik a költési időszak. Ne használjunk tisztítószert, elég a kefe és a víz.

Lehetőleg ne válasszunk olyan modellt, amelynek a bejáratánál ülőrúd is van. A madaraknak nincs rá szükségük, ellenben a macskák, kisebb emlősállatok, mancsával a rúdba kapaszkodva be tud nyúlni a láda belsejébe.

Bármely deszkaodú esetében érdemes időt és energiát fordítani az időjárás-állóságot biztosító festésre, lenolajjal történő felületkezelésre, a tetők vízhatlan burkolására, mert ennek hatására odúink élettartama többszörösére, felújítás nélkül akár több évre is nőhet.

Amennyiben kertünket a fentiek alapján igyekeztünk madárbarát kertté átformálni, átalakítani, már sokat tettünk a természetvédelem nem is olyan kicsi részén.”

Nagyon köszönöm a hasznos tanácsokat Sinka Erikának!

Nézd meg ezeket is!

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük