Csipkeharaszt (Selaginella martensii) gondozása

A csipkeharaszt (Selaginella martensii) vagy más néven mohafű az utóbbi évek egyik kedvenc karácsonyi slágernövénye. A trópusi vidékek őshonos évelő növényét szobanövényként tarthatjuk. Csipkézett, színátmenetes levelei megfelelő gondozás mellett szépen és hosszan díszítenek.

Csipkeharaszt gondozása

A Kanadától Texasig terjedő területen őshonos növény levelei körkörösen helyezkednek el a száron. Dúsan elágazó szárai és csipkeszerű levelei miatt úgy néz ki, mint egy szépen kidolgozott csipke, ennek köszönheti a nevét is. A levelei aprók, pikkelyformájúak, és üde zöld színben pompáznak, a levél végei világosabb színűek.

Nem csoda, hogy az üzletekben kisebb növényeket árulnak, a kifejlett növény sem nő 20 cm-nél nagyobbra. Mérete miatt kis lakásokba is kifejezetten ajánlott.

A csipkeharaszt gondozása néhány alapvető szabály betartása mellett eredményes lehet. Az ablak közelében, világosban érzi jól magát, a tűző naptól azonban óvjuk. Nyugodtan rakhatjuk a szoba melegebb részére is, mert szereti a kellemes meleget. Érzékeny a huzatra és a hidegre, ezért ügyeljünk arra, hogy meg ne fázzon.

Szobanövényként tarthatjuk, de arra figyeljünk, hogy a száraz levegőt nem szereti. Párásítással, agyaggolyós vagy kavicsos vízágyra helyezéssel növelhetjük a levegő páratartalmát. A levélvégek száradása jelzi, ha túl száraz a szoba levegője számára. Száraz és hűvös helyen hamar elpusztul.

Szereti a vizet, a földjét tartsuk nyírkosan, a pangó vizet azonban kerüljük. Öntözéshez langyos, szűrt vagy lágy vizet használjuk. Tavasztól őszig 2-3 hetente tápoldatozzuk.

Jó vízáteresztő, jó szerkezetű talaj a megfelelő számára.