Az olajfa gondozása leginkább azért nehéz, mert származásából adódóan hazánkban teleltetni kell. Ezen túl könnyen fenntartható mediterrán vendég lehet a kertben és az erkélyen is.

Származása: az olajfa európai olajfa vagy olíva (Olea europaea) Földközi-tenger környékéről származik, az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozik, az olajfa nemzetség (Olea) egyik faja. Köztudottan hosszú életű, léteznek több ezer példányok is.
Már az ókor folyamán elterjedt Délkelet-Európában, Ázsia nyugati részein és Észak-Afrikában. Neve már a görögök mükénéi korából ismert, a lineáris B e-ra-wa alakjából levezethető a görög nyelv ἐλαία (elaia) szava, amelyből a latin oliva és rengeteg más nyelv olaj jelentésű szava származik.
Ismertetőjegyei: örökzöld cserje, viszonylag lassan nő
Virágok: sárgásfehér színűek, fürtvirágzatot alkotnak, jelentéktelenek, kissé illatosak
Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem mérgező a növény, bogyója fogyasztható, bár nálunk nem érik be
Magasság: kifejlett növény magassága 1,5 – 2,5 méter is lehet
Habitus: kezdetben gyakran terpedt növekedésű, idővel és gyakori nyírás hatására bokrosodik, keskeny, lándzsás, kékeszöld fonáki oldalukon ezüstüsen molyhos levelekkel
Cserépben nevelhető-e: igen, nem télálló, ezért főleg cserépben neveljük
Virágzási idő: júniustól október
Olajfa gondozása
Gondozása: teljes napsütést igényel, rendszeresen öntözzük, augusztusig két hetente tápoldatozzuk,
Teleltetése: az enyhe fagyokat az idősebb növények elviselik, későn vigyük be, világos vagy sötét helyen 2-10 celsius fokon teleltessük, tarstuk szárazon, áprilisban már kitehetjük a szabadba
Metszése: évente vagy kétévente ősszel érdemes megmetszeni
Szaporítása: nyáron dugványról , tavasszal magról szaporíthatjuk
Felhasználása: csak dísznövényként használható, egyéb mediterrán növényekkel együtt nagyon jó hangulatot ad, citrusfélékkel és egyéb mediterrán dézsás növényekkel dekoratív csoportot képez
Nézd meg ezeket is!