Közönséges borostyán (Hedera helix) gondozása
A borostyán (Hedera helix) az egyik legismertebb örökzöld kúszócserje. Sokoldalúan felhasználható, igénytelen. A sövénytől a bonszaiig szinte bármivé formálható. Gyönyörűen fel tud kapaszkodni a kerítésre vagy a házfalra, így jó árnyékolóvá válhat, ugyanakkor talajtakaróként is jó szolgálatot tesz. Már is mutatom, milyen egyszerű a borostyán gondozása.
Borostyán (Hedera helix) számazása
A közönséges borostyán (Hedera helix) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj. Nyugat- és Közép-Európában őshonos, közel 800 fajtája ismert.
A szabadban fák, sziklák oldalára, régi várak falára kúszik fel. Magyarországon az Alföld kivételével szinte mindenhol megtalálható az erdőkben. Ha éppen nem fákon kapaszkodik, akkor a földön terül szét, hasadékokba fut be.
Megfelelő mennyiségű és minőségű talajba gyökerezve akár száz évig is élhet. Rövid léggyökereivel kapaszkodik, aemelyk végén apró lemezeksegítik a megtapadást. Azonban ha ezek a földbe érnek, rendes gyökerekké alakulnak át.
A közhiedelemmel ellentétben a támasztéknak használt fát nem károsítja, nem vesz el tőle tápanyagot. Ám az előfordulhet, hogy ha sűrűn benövi, elzárja tőle a természetes napfényt, és néhány éven belül a borostyán súlya alatt összeroppan a fa.
Számos változatát nemesítették ki, így például van sárga vagy sárga-fehér tarka levelű, lila szárú és lassan növekedő fajtája is.
A borostyán növény magyar neve a szláv eredetű brscsan szóból ered.
Borostyán jellemzése
Ismertetőjegyei: örökzöld kúszócserje, kedvező környezetben (fákon, kőszirteken, falakon) 20–30 méteresre is megnő, de függőleges felület híján a talajt is beteríti.
Magyarországon teljesen télálló, felhasználható árnyéki talajtakaróként, romok, fatörzsek, falak, kerítések befuttatására.
Virágok: sárgászöldek, nem feltűnőek, csak az idősebb és felkapszkodott növények virágoznak. A virágokból novemberre fekete bogyók lesznek, amelyek emberek számára mérgezőek, ám a madaraknak kitűnő táplálékforrás a zord teleken. A méhek számára bőséges nektárforrást biztosító zöldes-fehéres ernyős virágainak nincsen illata.
Virágzási idő: szeptember
Fogyaszthatóság, mérgezőség: nem fogyasztható, fekete bogyója erősen mérgező
Magasság: 5-10 métert is elérheti
Habitus: léggyökereivel kúszik, kapaszkodik. Levelei leginkább haragoszöld színben pompáznak. Fiatalkori levelei 3-5 karéjúak, az időskoriak rombuszalakúak, egyes fajták lombja gyakran fehéren vagy sárgán mintázott. Leveleinek sokfélesége formájában is megmutetkozik, találhatunk a leggyakoribb háromszögletű mellett szív-, ötszög-, köralakúakat is.
Akár egy növényen belül is megfigyelhetjük leveleinek változásait. A fiatal hajtásokon karéjosak, a kifejlett növényen található levelek inkább tojásdad alakúak.
Cserépben nevelhető-e: igen, de földje hamar kiszárad, így gyakori öntözést igényel
Borostyán (Hedera helix) igényei és gondozása
Ma már nemcsak mesebeli kastélyok oldalát futja be az örökzöld borostyán, hanem akár belső terek díszítését, élővé tételét is elősegíti.
A napostól az árnyékon át, bármilyen helyen jól érzi magát, mérsékelten öntözzük, áprilisban és májusban adjunk a tövéhez tartós hatású trágyát.
A szabadban áttelel, a fiatalabb töveket érdemes takarással óvni a kemény fagyoktól.
A borostyán csak akkor virágzik, ha megfelelő magasságig fel tud kapaszkodni.
Borostyán metszése
Visszametszésének legmegfelelőbb ideje a június. Bármilyen alakzatot, formát kialakíthatunk belőle, lehet az gömb, kocka vagy bármilyen állat. Az előre elkészített dróthálóra futtatva csak arra kell ügyelni, hogy kinyúló hajtásokat rendszeresen vágjuk le.
