Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), a gyom- és gyógynövény
A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) a kertekben leggyakrabban előforduló gyom- és gyógynövény. Nevét onnan kapta, hogy sárga virágait letépve vagy bárhol megsértve narancssárga színű tejnedvet ereszt. Tejnedve jótékonyan hat szemölcsökre, ekcémára, tyúkszemre. Erősen mérgező hatása miatt azonban házi használata nem javasolt.
Vérehulló fecskefű szármzása, jellemzése
A vérehulló fecskefű vagy egyszerűen csak fecskefű (Chelidonium majus) a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó Chelidonium növénynemzetség egyetlen faja. Évelő gyom-, de egyben gyógynövény is.
Latin neve, a Chelidonium a görög chelidón = fecske szóból ered, mert addig virágzik, míg a fecskék itt vannak. Majus latinul = nagy.
A vérehulló jelzőt onnan kapta, hogy sárga virágait letépve vagy bárhol megsértve narancssárga színű tejnedvet ereszt.
Egyéb népies magyar nevei: vereslőfű, kutyatej, kecsketej, rántófű, burján, vasfű, vérejárófű, mennyei ajándék, aranyfű, arannyal versengő (fű), cinadó, cinadónia, cinadóniafű, gerentfű, gódavére, gódirc, méreggyőzőfű, minden zárt feltörő (fű), nagy fecskefű, rántófű, sárga kutyatej, tejes burján, vérhullatófű, vérefolyófű, vérejárófű, veresellőfű, vereslőfű, vérrelharmatozó, versellőfű.
Erdőszélen, út szélén, parlagon, kertekben, bárhol megtaláljuk. Tipikus gyomnövénynek látszik, da valójában gyógynövény is.
Gyökerei rostszerűek, gyöktörzse húsos, hengeres, kissé elágazó, többfejű és több szárat fejleszt. 30–100 cm magasra nő. Szára egyenes, törékeny, kékeszöld, gyéren puhaszőrű, tövén gyapjas, belül csöves. Levelei hosszú nyelűek, szárlevelei váltakozó állásúak, puhák, színükön világoszöldek, fonákukon kékeszöld színűek, szőrösek. A levelek tövig szárnyasan szeldeltek, a szeletek részben nyelesek, ferde-tojásdadok, egyenlőtlenül durván csipkések.
Virágzata 3–8 virágú ernyős, az alsó virág alatt apró murvákkal. A kinyílott virágnak 4 aranysárga színű, széles tojásdad, kb. 1–1,5 cm hosszú sziromlevele és sok porzója van. Termője húsos, hengeres, bibeszála rövid. Áprilistól októberig virágzik.
Termése hosszú, hengeres, kopasz, becőszerű tok, amelynek két kopácsa van. Nagyszámú magva ferdén tojásdad, fénylő fekete vagy sötét olajzöld, fehér, húsos dudorral.
Vérehulló fecskefű gyógyhatásai
A vérehulló fecskefű gyógyhatásai régóta ismertek. Nagyanyáink szemölcsök és tyúkszemek eltávolítására hasznáták.
A növényben megtalálható alkaloid keverék mintegy 30 alkaloidból (koptizin, kelidonin, berberin, szangvinarin) áll. Tartalmaz még flavonoidokat, fehérjebontó enzimeket, kelidonsavat, chelerythrint, gyantát, protopint, növényi savakat. Hatóanyagai a sárga tejnedvben és a növényből készült drogokban egyaránt megtalálhatók.
A vérheulló fecskefű erősen mérgező, ezért házi felhasználása különös óvatosságot és orvosi szakértelmet, felügyeletet követel. Manapság általában csak a gyógyszeripar nyersanyaga.
Vérehulló fecskefű alkalmazása gyógynövényként
A főzete máj- és epebántalmakban lehet hatásos, epekő esetén, és fájdalomcsillapító hatása is ismert.
Tejnedve ismerten hat szemölcsökre, ekcémára, tyúkszemre, a hatás a fehérjebontással párosuló sejtosztódás-gátlás. Belsőleg alkalmazva veszélyes lehet, tehát csak orvosi felügyelet mellett használható: görcsoldó, salaktalanító, vizelethajtó és gyulladásgátló hatással bír.
Szemölcsre sem szabad túl hosszan alkalmazni a növény nedvét, mert könnyen irritálhatja a bőrt.
Mérgező hatása
Nem megfelelő, vagy orvosi rendelvény nélküli használatkor a vérehulló fecskefű bármely része okozhat mérgezést, különösen a tejnedve. Külső használatkor mérgezési tünet lehet az, hogy a bőrön hólyagok és daganatok képződnek.
A növény bármely részének belsőleg való felhasználása fokozottabb óvatosságot igényel, mint külsőleg való felhasználása. A belső használat mérgezési tünetei: rosszullét, szédülés, kábultság, gyomorégés, gyomorfájás, hányás, véres hasmenés, nagy mennyiségű vizelet ürítése, keringési zavarok, szélsőséges esetben a szervezet kollapszusa és halál is bekövetkezhet.
A növény drogjának belső használata légzésbénulást is okozhat mérgezési tünetként.
Belsőleg terhességben és gyermekkorban tilos alkalmazni!
