Méhbalzsam (Monarda) gondozása, szaporítása

Indiáncsalánnak is hívott méhbalzsam (Monarda) minimális gondozás mellett évekig gyönyörű egzotikus növénye lehet a kerteknek. Fűszeres, illatos levelei és nektárban gazdag, színes virágai vonzzák a lepkéket és a méheket. Régebben számos orvosi, gyógyászati célra használták, elsősorban fertőtlenítő hatása miatt.

Méhbalzsam származása

A méhbalzsam (Monarda) Észak-Amerika prérijein őshonos, az ajakososk (Lamiaceae) családjába tartozik. Nemzetségükbe tucatnál is több faj tartozik.

További magyar nevei: indiáncsalán, ápolka, bergamott. Ezutóbbi angol nyelvterületről származik, mert a növény illata hasonlít az ott honos bergamottnarancsra.

A Monarda latin nevét egy sevillai zsidó orvos-kereskedőről (Nicholas Bautista Monardes) kapta, aki a Spanyolországba bekerülő, addig ismeretlen növényről is írt Amerika növényvilágát bemutató könyvében.

Méhbalzsam jellemzése

A virágszáron emeletenként helyet foglaló jellegzetes fejecskevirágzatok már messziről jól láthatók, hosszú, csősszerű ajakos virágainak köszönhetően. Sok méhnek, pillnagónak és egyéb rovarnak kínálnak értékes táplálékot.

A levelek fanyar aromájú illatot árasztanak magukból.

Méhbalzsam fajták

A nálunk nemesített majdnem összes méhbalzsam fajta a Monarda didyma vagy Monarda fistulosa fajból lett keresztezve.

A fajtákat Monarda hibridekként kínálják, részben a fenti két nemesítésben domináns fajhoz rendelve. Az egyes fajok virágzási időszakban kissé, növekedésben pedig nagyon eltérőek. A legtöbb fajta 70 és 140 cm közé esik, de léteznek csupán 30-40 cm-es „törpefajták” is, mint például a lila-rózsaszínű virágokat hozó „Petite Delight”.

Az erős bíborvörös virágú „Fireball” a maga 60 cm-vel szintén alacsonynak számít, akárcsak a rózsaszínű „Balance”. Mindeketten viszonylag elelnállóak a lisztharmattal szemben, ahogy az élénk piros, 120 cm-es „Gardenview Scarlet” és a rózsaszínű-piros, 100 cm-es „Marshall1s Delight”.

Kevésbé sérülékenyek az indián neveket viselő fajták, mint a lilsárózsaszín „Mohawk”, a világos lila „Pawnee és a sötétvörös „Squaw”.

Méhbalzsam ültetése

Kora ősszel, októberben vagy tavasz közepén, áprilisban napos vagy félárnyékos helyre ültessük. Napos helyen még szebb, élénkebb a színe, akkor a lisztharmat és a levélrozsda sem károsítja. Tűző napra csak akkor kerüljön, ha rendszeres öntözése megoldott.

Szinte minden földet tolerál, de jó vízáteresztő legyen és nedves.

A méhbalzsam igazán mutatós napfényvirággal, kúpvirággal, iringóval, korbácsliliommal, harangvirággal és díszfüvekkel.

Méhbalzsam igényei és gondozása

Nyáron rendszeresen öntözzük, nem szereti a szárazságot, de kisebb vízhiányt elviselnek. Télen nem igényel öntözést, minél szárazabb legyen.

Tavasszal lássuk el komposzttal vagy szerves trágyával. A magasabb fajtáknak virágzáskor is adjunk tápot, és igény esetén támasszuk meg.

Elnyílás után vágjuk le a virág maradványokat, amit másodvirágzással hálál meg.

Ősszel vágjuk vissza. A virágzás csökkenése esetén osszuk meg, és újra ültessük el.

A növény közepe idővel (2-4 év) kipusztul, de a föld alatti gyökérzetével mindig új helyeken hajt ki. Ha jól érzi magát egy helyen, akkor töve terjedni kezd, így pár év alatt bőséges virághozammal hálálja meg a gondoskodást.

Méhbalzsam szaporítása

Tőosztással könnyen szaporítható tavasszal, a virágzás előtt. 2-3 évente nő osztható méretűre a töve. Késő tavasszal vágott tőlevelű dugványokkal is szaporíthatjuk.

Olykor magukat is találunk rajta. Magvetéssel márciusban szaporítható, így azonban lassabb a felnevelése, de egyszerre nagyobb mennyiségű utódnövényt kapunk. Márciusban vessük el a magokat és 15 – 20 ^oC-on tartsuk a cserepeket. Négy hét múlva pikírozzuk a magoncokat, késő tavasszal pedig ültessük ki a szabadba.

Kártevői, betegségei

A méhbalzsam kifejezetten szívós, betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló növény.

Tűző napon és szárazságban lombozata gyorsan lehullik, amit gombás betegségek megjelenése is felgyorsít. Lombvesztés esetén virághozama is csökken. Lisztharmat gyakran támadja a lombját.

Felhasználása

A méhbalzsam nagy erénye, hogy szépségén túl gyógynövényként is használható. Virágai nektárban gazdagok, ezért méhlegelők és lepkebarát kertek kiváló alkotóeleme.

Szárított leveleiből és virágából készített teája emésztést serkentő, meghűlés tüneteit enyhítő. Fertőtlenítő hatása miatt pattanásos bőrre alkalmazható.

Zsenge leveleivel salátát, italokat, tubákot illatosítanak.

Szárított virága kitűnően megőrzi színét, ezért potpourri keverékekbe is rakható.