Magyal (Ilex), az advent szimbolikus dísznövénye

Nem véletlen, hogy oly kedvelt a kertbarátok körében a közönséges magyal (Ilex aquifolium). A szúrós vagy téli magyalnak is hívott növény piros bogyóival advent idején a legnépszerűbb örökzöld, de egész évben mutatós lakója a kertünknek, ráadásul a gondozása is egyszerű. Nem mellesleg pedig szerencsehozó növénynek is tartják.

Magyal (Ilex aquifolium) származása, fajtái

A magyal (Ilex) az Aquifoliales rendben a magyalfélék (Aquifoliaceae) családjának egyetlen nemzetsége. Korábban a családot a kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjébe sorolták.

A Mediterráneumban és attól nem túl északra, valamint Ázsia, Dél-Amerika és Észak-Amerika trópusi és meleg mérsékelt éghajlatú tájain honos. Eurázsiában közönséges magyallal (Ilex aquifolium) találkozhatunk.

Kelet-Ázsiai fajok közül a széleslevelű magyal (Ilex latifolia), kocsányos magyal (Ilex pedunculosa), és Ilex purpurea a leginsmertebb. Észak-Amerikában az amerikai magyal (Ilex opaca), míg a Kanári- és az Azori-szigeteken a kanári magyal (Ilex perado) az őshonos növény.

A közönséges magyal Magyarországra dísznövényként érkezett, mára pedig több helyen is megtalálhatóak kivadult egyedei. Elsősorban tölgyesek és bükkösök szélén látható.

Fajai kisebb fák vagy cserjék. A többségük örökzöld, néhány faj lombhullató. Sötétzöld levelei bőrneműek, a legtöbb fajé szúrós szélű. A közönséges magyal bogyója piros.

Több fajt, így a közönséges magyalt (szúrós magyal, téli magyal, Ilex aquifolium) is dísznövénynek, illetve sövénynek ültetik.

Az egyik legkedveltebb fajtája a hibrid vagy kéklevelelű, amely kékes-lilás árnyalatú leveleinek köszönheti népszerűségét. Sűrű ágrendszerű, bokrosodó, lassú növekedésű dísznövény.

Sok kertben találkozhatunk tarkalevelű változatával is, ennek levelei kihajtáskor aranysárga színűek, majd krémfehér szegéllyel díszítettek.

Jellemzése

A közönséges magyal a Földközi tenger vidékén, Nyugad-Európában és a szubemditerrán területeken őshonos. Lassú növekedésű örökzöld. Kezdetben bokrosodik, majd kúp alakú bokorrá vagy fává fejlődik, legfeljebb 4-5 cm magasra nő. Hosszú életű, átlagosan száz évig él, de olykor elérheti akár az 500 éves kort is.

Ágrendszere elágazó, nagy helyet követel magának. Tüskésen fogazott szélű levelei fényesek, sötétzöldek, hosszűkás-tojásdad alakúak. Jellegzetes cakkos szélű levelei nagyobb számban a fiatalabb bokrokon láthatóak, az iősebb példányokon pedig inkább az alsó ágakon. A magasabban fejlődő levelei egyszerű ovális formájúak.

A levelek hónaljában májusban nyíló virágai enyhén illatosak, nektárban gazdagok, aprók, fehérek. Ősszel érő, mutatós termései élénkpirosak, gömb alakúak. Kétlaki növény, külön bokron fejlődnek porzós és termős virágai. Az utóbbiakon jelennek meg az élénkpiros színű bogyók, amelyek az ember számára mérgezőek. A fagyok hatására megpuhulva viszont a madaraknak kiváló csemegék.

Termése mérgező, ezért figyeljünk rá, hogy kisgyerekek ne egyenek belőle.

A magyal több országban is a karácsony egyik jelképe: tövises ágai Krisztus töviskoronáját, míg a piros bogyók Krisztus vérét szimbolizálják. 

Az örökzöld cserjéhez már jóval a kereszténység előtt különféle szokások kapcsolódtak. Az ókori rómaiak tél közepén tartott ünnepe, a Saturália alkalmával zöld leveles ágakkal díszítették házaikat, és a magyalkoszorú volt az esküvők egyik elterjedt szerencsehozó szimbóluma is.

A druidák számára az örök életetés az újjászületést szimbolizálta, és a rómaiakhoz hasonlóan az ahatajaikat dekorálták vele, hogy ezzel távoltartsák a rossz szellemeket.

Közönséges magyal igényei, gondozása

Ültetése

Kis helyigényű növény. Nem érzékyeny a talaj típusára, de meszes talajon növekedése lelassul. Jól bírja a szárazságot, a köves, sovány talajt. Fénykedvelő növény, így legjobb, ha a kert világos, napos részére ültetjük.

Ültetését késő ősztől tavaszig végezhetjük, fagymentes időben. Az ültetőgödörbe tápanyagokban gazdag, komposzttal sé szarvasmarhatrágya-granulátummal elkevert föld kerüljön.

Kétlaki növény, ezért ha azt szertnénk, hogy virágozzon, akkor egy porzós (hím) és egy termős (női) egyedet is ültetnünk kell.

Sövény telepítésekor a növényeket ősszel vagy tavasszal ültessük el, 30-50 cm távolságra egymástól, két esetleg három sorba, hogy tömött takarást biztosítsunk. Ültetés után ne feledkezzünk meg a bőséges öntözésről.

Metszése

A többéves bokrokon késő tavasszal végezhetünk ifjítő metszést. Ilyenkor vágjuk le a nem megfelelően fejlődő ágakat, és metsszünk vissza 10-20 cm-t a vesszőkből.

A többéves növények rendkívül jól alakíthatók sövénynek. Fényes, sötétzöld, örökzöld leveleivel egész évben természtes kerítésként vagy térelválasztóként funkcionál.

Magyal nevelése cserépben

Nagyobb cserepekben is nevelhetjük. Ilyen esetben fontos, hogy tápanyagban gazdag földbe ültessük. A cserép alja mindenképp legyen lyukas, hogy a felseleges víz távozni tudjon, mert nem kedveli a pangó vizet.

A fagyokig öntözzük rendszeresenm majd 3-4 hetente kevés, a levegő hőmérséletével megegyező hőfokú vízzel.

Magyal felhasználása

Dísznövényként vagy sövényként is ültethető, a metszést jól viseli.

Bogyókat is tartalmazó ágai nagyon kedveltek adventi és karácsonyi dekorációkban. Az alábbi fotón például mikulásvirággal társították az illex ágakat.

Bogyói számos madár és növényevő gerinces kedvelt csemegéi.

A maté (Ilex paraguariensis) leveleiből főzik a matéteát.

A középkorban bogyói miatt szarvasmarhák takarmánynövényének is termesztették. Emberek számára a bogyó fajtától függőn enyhén mérgező lehet, és hasmenést valamint hányást okozhat.