Vidéki élet a fővárosi nyüzsgés helyett

Egyre többen vannak, akik a városi kényelmüket és nyüzsgős életüket hátrahagyva a természet közelségét, a vidék nyugalmát választják. A vidéki élet, a távolról oly vonzó életforma azonban egyáltalán nem leányálom. Olvasónk jó pár éve döntött a vidéki gazdálkozás mellett. Küzdelmes, buktatókkal teli története sokak számára példamutató és erőt adó lehet.

Vidéki élet a fővárosi nyüzsgés helyett

Haddad Máriának komoly elhatározásra és elszántságra volt szüksége ahhoz, hogy párjával a budapesti komfortot a vidéki élet bizonytalanságára cserélje. A sok nehézség hamar felőrölte a kapcsolatukat, de Mária kitartott és egyedül küzdött tovább. Most elmeséli, hogy kezdtek új életet az ismeretlen világban.

24 évvel ezelőtt költöztem le Pestről. Ott egy lakótelepi lakás 4 millió Ft volt, itt egy 150 négyzetméteres ház három istállóval és egy hektár földel 1,4 millió Ft. Dolgozni kell, de nagy boldogság.

Az egész azzal kezdődött, hogy egy nap a párommal ellátogattunk egy kis faluba, Miskére. Albérletben laktunk Budapesten és sikerült annyit összegyűjtenünk, hogy a bérleményből tovább lépjünk. Én ekkor 45 éves voltam, addig mindig Budapesten éltem. A páromnak megtetszett a vidéki élet és azt mondta Ő szívesen lakna vidéken. Ok próbáljuk meg!

Na de térjünk vissza kezdetekhez. A férjem Szíria fővárosából Damaszkuszból származott, én Budapesten anyagbeszerző voltam, fogalmunk se volt a gazdálkodásról. Ifjú koromban pesti lakosként nagyon nem szerettem a tájszólást és a vidéki életet. A nagyszüleim tanyán éltek, de sosem gondoltam, hogy én kapálnék vagy bármi kertészkedést csinálnék.

Pesten a belvárosban körfolyosós házból indultam. Mikor felnőtté váltam, akkor lett egy víkend telkem a Rómain tele minőségi gyümölcsfajtákkal. Ekkor vettem az első gyümölcs termesztés, gyümölcsfajták, permetezés, metszés stb könyvet. Két hónap múlva szóltam a kertésznek, hogy nem jól csinálja.

Az elhatározás után vettünk egy újságot tele eladó vidéki házakkal. Azt mondtam maximum 60 km-re vagyok hajlandó elköltözni a fővárostól, de csakis dél felé, mert arra melegebb van. A Pest megyei Szalkszentmártonban, a faluban szélén vettünk egy házat, a mai napig ott élek. Persze azóta rengeteget változott. Mind a saját kétkezi munkám által. Van a ház körül díszkert, díszfák, kiülő hely, távolabb veteményes és gyümölcsös. A madarak a napraforgós etetőben csiripelnek, nekem ez a csend hangja.

Valamiből vidéken is élni kellett. Először felújíttattuk a házat, az istállókat, aztán vettünk 50 malacot. Jött az első pofon: a hízókat nem vették át 120 kilósan, mert nagyon sok volt az országban. Ekkor vágtunk bele a szaporításba, a 9 süldőnek 85 kismalaca született.Először ez az egész csak vitte a pénzt, a sok állat, azok etetése hónapokig, orvos, stb. Nem volt segítségünk, mindent ketten csináltunk. El sem tudtam volna képzelni, hogy valaki itt mászkáljon. Jó párszor megesett, hogy amire kijött az állatorvos elpusztult a malac. Nem volt egyszerű. Sokat tanultunk könyvekből és a szomszédoktól és szép lassan belejöttünk.

A férjem viszont két év után ráunt a vidéki életformára. Elváltunk, visszaköltözött Budapestre és új családot alapított. Itt vidéken nem lehet munkát találni, illetve én kapálni sosem mentem volna máshová, adminisztratív munkát pedig csak a helyieknek adtak.

Itt maradtam egyedül és az állattartás mellett a növénygondozásba is egyre jobban beletanultam. A malacokat késő már nem leadásra hizlaltam, hanem malacként vittem a környékbeli piacokra, vásárokba. Aztán elkezdtem a csirkékkel is foglalkozni. Amit lehetett gépekkel megkönnyítettem, pl. van keltetőgépem, baromfi pucolóm. Egyik évben volt 400 csirkém, a másikban 150 kacsám. Szép lassan mindent kipróbáltam: kecske, birka, pulyka, liba.

A virágokról sem volt halvány segéd fogalmam sem. Nemsokára már 50 könyv sorakozott a polcon. 150 gyümölcsfát ültettem, metszettem, permeteztem és anyagi helyzetemtől függően vásároltam a virágokat. A könyveknek és sikereknek köszönhetően a kertészkedés lassan gyakorlat lett és szerelem. A vidéki életemhez sok segítséget adott az internet is, amit 2002 óta használok.

Sok nehéz időszak volt, keményen kellett dolgozni a megélhetésért. Már egy ideje egyedül voltam és munkanélküli amikor sikerült a műanyag feldolgozó szakmámban 2×12 órás fekete munkát találni. Okj-s oktatásra jogosultként beiratkoztam a kereskedő boltvezető szakképesítésre. Otthon 30 malac volt, 12 órás munka és a suli heti 1-2 alkalommal. Reggel 4-kor keltem, hogy el tudjam látni őket. Este 7-kor kezdődött az otthoni munka: darálás, kaszálás, etetés. Este fél 10-kor még kaszáltam a lucernát a malacoknak 2 talicskával, egyet estére, egyet reggelre.

Amikor vége lett a kereskedelmi sulinak, üresnek éreztem az életem, beiratkoztam a kecskeméti KKK iskolába és 10 hónapig jártam a számítógép kezelő szoftver üzemeltető OKJ-s képzésre. Minden nap 150 km oda – vissza 10 hónapig. Akkor már nem voltak malacok.

Ez már a rendszerváltás után volt, 52 évesen hiába volt 20 éves gyakorlatom és felsőfokúm az anyagellátásból voltam, nem kaptam munkát.

Ezután szereztem meg az ólomüvegező, üvegfestő szakképesítést. Lámpákat készítettem és a Váci utcában adtam el egy kereskedésnek. Az ólomüvegezés nagyon munkaigényes, ezt nem tudják megfizetni az emberek, inkább csak saját kedvtelésből csinálom.

Öt éve vagyok nyugdíjas, egyenlőre felfelé ívelő szakaszban. 🙂 Öröm a kertészkedés, kivéve ha 5 vödör paradicsomot kell befőzni, vagy 200 kiló körtét.

A kert tölti ki nyugdíjas napjaim jelentős részét. A 150 gyümölcsfa májustól-októberig érik. Márciustól metszek, örülök a levegőnek, a napsütésnek. Áprilisban májusban vetés, permetezés, aztán a gyümölcs feldolgozás, befőzés, pálinkafőzés. Volt amikor 200 kg körte vagy sárgabarack vagy alma érett be. Szoktam vinni a piacra vagy házhoz is jönnek.

A kerti tavamat két éve újítottam fel megint, mert a kacsáim bele hordták a mellette lévő dombot. A neten nagyon szép, különleges növényeket lehet venni, magokat gyakran rendelek külföldről, aztán elvetem, szaporítom és eladom. Büszke vagyok rá, hogy császárfa magjaimat sok visszatérő vevővel árulom az interneten a legjobb áron. Most már ebből javítok a nyugdíjamon, ebből veszem a nagyon szuper növényeket és ebből építem a fürdőszobát.

Mindig úgy éltem, hogy az adott feladatot kell megoldani. Amint láthatod sosem mondtam, hogy ezt én nem tudom megcsinálni. Inkább azt, hogy mutasd, hogy kell és megtanulom, megoldom. Most épp csempézni és burkolni fogom a fürdőszobámat. Két évvel ezelőtt megcsináltam a konyhát, de ez most nagyobb falat lesz.

Köszönöm, hogy leírod. Jó volt felidézni a múltat. Ahogy elmeséltem neked a történetem, folyamatosan mosolyogtam. Nincs okom semmit bánni, sőt! Bár már nem gazdálkodom nagyban, máig nagyon szeretem az állatokat. Most nyolc cicám van, egy kutyus és ott a szaporítás előtt álló tyúkállomány.

Amint látod mindig csak előre néztem, mindig újabb és újabb ismerkedés és visszalépés nincs benne sehol. Már most tudom, hogy jövőre sokkal szebb lesz a kertem. Addig szeretnék élni, amíg ápolni tudom a kertemet. “

Nagyon köszönöm Haddad Máriának, hogy őszintén elmondta a történetét. Igazán irigylésre méltó a kíváncsisága, kitartása, elszántsága, ereje, életszemlélete. Sok embernek követendő minta lehet. Kívánom, hogy még sokáig lelje örömét a gyönyörű kertjében!

Nézd meg ezeket is!

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

tíz + tizenkettő =