A leander sárgulás az alsó leveleken jelentkezik először. Az elkeserítő jelenség több okra is visszavezethető. Bizonyos mértékig természetes folyamat, hogy az alsó levelek elsárgulnak és lehullanak. A jelentősebb mennyiségű levél sárgulás azonban többnyire valamilyen hiánybetegséget, pl. tápanyag hiányt jelez, de kártevő jelenlétére is utalhat. Számba vettem a leander sárgulás legfőbb okait és orvoslási módjait.
Leander sárgulás oka és megoldása
Azt tudni kell a leanderről, hogy idővel az alsó leveleit eldobja. Ez természetes folyamat, ezzel nem tudunk mit tenni. A többi ok pedig valamilyen kártevő vagy hiánybetegség.
A leander (Nerium oleander) vagy babérrózsa hazánkban is igen kedvelt mediterrán növény, amit mindenki csodál a földközi tengeri utazásai során. Ott bokrok vagy fák formájában parkokban és kertekben nő. Szobanövényként kisebb, de ennek ellenére igen szép. A leander gondozása gyerekjáték, ha elég vizet kap ellenálló és gazdagon virágzik. Hosszútávú megtartásához csak pár szabály betartása szükséges. Ezeket mind el is mondom, a leander teletetése, metszése, szaporítása egyaránt terítékre kerül, csakúgy, mint a kártevői és betegségei.
Kártevők a leanderen
Ha sárgulás jeleit tapasztaljuk, először is meg kell vizsgálni, van-e a növényen kártevő. Alaposan nézzük át a növényt, nincs-e apró, teknőspáncélos pajzstetű a levélen, finom pókhálószvedék vagy tűhegynyi atka a levélfonákon, netán sárga levéltetű a fiatal hajtásokon.
Ezek közül bármelyik jelen van, a növény gyengül, a levelek sárgulnak. Minél előbb meg kell kezdeni a kártevő eltávolítását. Amit tudunk, szedejünk le kézzel, majd fújjuk be a növényt Mospilannal vagy Decissel. Mindkettő kapható a gazdaboltokban és utasítás szerint higítva kell alkalmazni.
Vízhiány
A leander nagyon vízigényes növény. Nagy melegben napi több liter vízet is képes elfogyasztani. A forró nyári napokon reggel és este is igényli az öntözést. Ha nem kap elég vizet, a levelek sárgulnak és alulról felkopaszodik.
Tápanyaghiány
Sárgulás másik leggyakoribb oka a tápanyaghiány. Ha túl kevés a cserépben a föld, mert beszőtte a gyökér a földlabdát, akkor abban már nincs táplálék. Ilyenkor a növény szenved, gyengül. Ezért is érdemes 2-3 évente, tavasszal, a teleltetés utáni szabadba kerülésük után két héttel átültetni a leandereket.
Ha a tavaszi átültetés elmaradt és egyértelműen tápanyaghiány lehet az ok, akkor érdemes nagyobb cserépbe kell ültetni, tápdús földbe helyezni és tápoldatozni. Tápoldatozást csak a szabadban töltött időszakban végezzünk, télen pihen a növény, akkor vizet is csak minimálisat biztosítsunk részére. Szeptembertól már hagyjuk abba a tápoldatozást, kezdjük meg a növény felkészítését a telelésre. Tápoldatként nagyon hatásos az élesztős lötyi is.
Az átültetéssel együtt érdemes a lombozatot is megmetszeni, hogy kevesebb gyökér el tudja látni azt vízzel és tápanyaggal.
Fényhiány
Ha a sárgulást teleltetés során észleljük, annak oka az is lehet, hogy túl kevés a fény a teleltetőhelyen, és a növény besárgul a fényhiánytól. Ilyenkor semmi különösebb beavatkozásra nincs szükség, a sárgulás megszűnik, ha kikerül a növény a szabadba, a napra.
A mediterrán származású leander nagyon hálás növény. Sok gondoskodást nem igényel, cserébe viszont dús virágzással örvendeztet meg. Kevésbe betegsége közül egyre gyakoribb a baktériumos eredetű rákos megfertőződés. Némethy Zsuzsanna, növénydoktor segít a rákos leander felismerésében és az alattomos betegség megelőzésében.