A broméliák családjában a több mint négyszáz fajt számláló szakállbromélia nemzetség a legnépesebb. Ennek a nemzetségnek a legismertebb faja a Bíborlilás szakállbromélia, latinul Tillandsia cyanea). Az év bármely időszakában kapható szobanövényt a levélrózsákból kinövő, lapos murvalevelekkel körülvett bíborlilás virágzat teszi igazán látványossá. Gondozása nem bonyolult, meleg, zárt virágablakban érzi magát a legjobban.
Bíborlilás szakállbromélia (Tillandsia cyanea) származása, jellemzése
A szakállbromélia (Tillandsia) a perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a broméliafélék (Bromiliaceae) családjába tartozó nemzetség.
A növénynemzetség fajai Dél- és Közép-Amerikában, valamint a Karib-térség szigetein és az Amerikai Egyesült Államok déli részén fordulnak elő. A szakállbroméliák örökzöld, epifiton, azaz fán lakó növények.
A Tillandsia cyanea eredeti előfordulási területe Ecuador esőerdői. A fán lakó évelő növény 50 centiméter magasra és ugyanannyi szélesre nő meg. Nincs központi főszára, csokorba tömörülő, meghajló levelei hosszúak és evezőalakúak. A kis virágait, körülbelül 20 darab, nagy, rózsaszín, vörös vagy lila színű murvalevél (bractea) rejt el.
Rozettaszerűen növő tőlevvélrózsáik közepe tölcsérszerű. A levelek kifelé hajlanak, és az eső- vagy öntözővizet vályúszerűen a atölcsérbe vezetik. Így szárazabb időben is elegendő mennyiségű víztartalék áll rendelkezésükre.
Természetes életmódja következtében csak kis tömegű gyökérzetre van szüksége, így kisebb cserépben is kiválóan érzi magát.
Méret és növedekés
A bíborlilás szakállbromélia alacsony növekedésű. A tőlevélrózsákból növő levelek kifelé hajlanak.
Virágok és illat
Csak egyszer virágzik. Először a széles, kétélű murvalevelek jelennek meg, majd a kék vagy bíborlilás, kellemes illatú virágok is egyenként. Ha az utolsó virág is elhervad, a növény egy ideig még zöld marad, majd elpusztul.
Bíborlilás szakállbromélia gondozása
Olyan fiatal növényt vásároljunk, amelyen már látszik a virágkezdemény, de még nincsenek rajta kinyílt virágok. A szakállbromélia csak egyszer virágzik, majd hamarosan elpusztul, de előtte még gondoskodik utódokról. Sarjakat nevel, amelyeket óvatosan leválaszthatunk, és belőlük új növényeket nevelhetünk.
A szakállbroméliáknak a többi broméliához hasonlóan nics nyugalmi időszaka, az év során azonosak az igényei és alig változik. Egész évben ugyanolyan gondozást igényel: rendszeres öntözés, tápanyag-utánpótlást és gyakori párásítást.
Fény és hőmérséklet
Állítsuk a növényt a lehető legvilágosabb helyre, de óvjuk a közvetlen napfénytől. Ha árnyékos helyen áll, halvány színűvé válhat a virágzat. Tarsuk kellően meleg, 18 – 24 oC-os helyen.
Öntözés, trágyázás
Egész évben tartsuk a növény földlabdáját enyhén nyirkosan, és öntsünk vizet a levéltölcsérebe is. Havonta egyszer ürítsük ki a tölcsében felgyülemlett vizet. Mindig langyos, lehetőleg lágy vízzel öntözzük.
Szereti a magas páratartalmat, ezért naponta permetezzük.
Havonta egyszer gondoskodjunk tápanyag-utánpótlásról.
Föld és átültetés
Ha szükséges, tavasszal ültessük át laza, tőzeges földkeverékbe. Ne feledkezzünk meg a vízelvezető rétegről sem. A virágok elhervadása után növesztett sarjakat egyenként ültessük el laza földbe.
Laza, morzsalékos táptalajt igényel, az általános virágföld nem megfelelő számára. Használjunk humuszban gazdag föld, sok tőzeg és kéregdarabok keverékét, vagy a kereskedelemben készen kapható orchidea-ültetőközeget.
Metszés
Metszeni, visszavágni nem szükséges.
Szakállbromélia szaporítása
Bíborlilás szakállbromélia kártveői, betegségei
A legnagyobb elelnsége a túlzott öntözés. Kis gyökértömege lévén csak kevés vizet képes felvenni, ezért könynen rothadni kezd, ha túlöntözzük.
A túl alacsony hőmérsékletet nem viseli el, legalább 18 oC-on tartsuk.
A kártevők (takácsatkák, pajzs- és gyapjastetvek) rovarirtó szerekkel védekezhetünk.
A virágzás utáni hervadás természetes folyamat, a növény elhal. Ez akár hónapokig is eltarthat. A tövénél sarjak fejlődnek, amelyeket lválaszthatunk és egyenként elültethetünk.
Tipp: Néhány szakállbroméliát természetes környeztéhez hasonlóan, faágakon nevelhetünk. A gyökereket göngyöljük be tőzegmohába, majd erősísük a növényt egy ágvillába vagy egy darab fakéregre.