A hatalmasra növő és igen látványos őszapókaktusz (Cephalocereus senilis) akár csak számos más kaktusz Mexikóból származik. A szürkés „szőrökkel” borított oszlopkaktusz a kinézete miatt kapta az őszapó nevet. Hívják még csővirágkaktusznak, őszapófej kaktusznak, de szőrös kaktusznak is. Gondozása igen egyszerű, de a szabadban csak nyáron tarthatjuk.
Őszapókaktusz (Cephalocereus senilis) gondozása
A kaktuszok hatalmas családjában számos Mexikóból származó fajt találunk. Ezek közé tartozik az igen látványos őszapókaktusz is.
Az őszapókaktusz (Cephalocereus) nemzetségbe hatalmas, orgonasípszerűen növekedő oszlopkaktuszok tartoznak. Nevét onnan kapta, hogy a rügyszemölcsökből fejlődő hosszú, fehér szőrzet teljesen beborítja és ez fehér hajtömegre emlékeztet.
Oszlopos termetű, nem, vagy csak kevéssé jellemző, hogy elágazik. Őshazájában a 10–12 m magasságot is eléri, de hazánkban sem ritkák a 3 méter magas példányok.
Szárán 12–30 borda fut végig, amin szalmasárga vagy szürkés tövisek és 20–30 hosszú, fehér, hajszerű sertetövisek fejlődiknek. A dús, gyapjas szőrzet az öregebb példányok csúcsrészét kucsmaszerűen fedi be.
A virágzóképes növényeken a csúcshoz közel jelennek meg a közepes nagyságú, széles tölcsér alakú virágok. A fehér vagy rózsaszín virágok csöve barnásan gyapjas. Belső szirmai halványsárgák, a külsők rózsaszínűek. A virágok éjjel nyílnak, de hajnalra el is hervadnak.
Termése fehér vagy vörös színű, tojásdad alakú bogyó.
Fénylő fekete magjaival szaporíthatjuk.
Nagyon köszön a csodálatos fotókat Czímer Mihálynak!