A hangulatos tiroli településeken a muskátlizuhatagok mellett a kiterített és falra felfuttatott gyümölcsfákra szoktak leginkább rácsodálkozni a magyar turisták. A jó példa ragadós, így már hazánkban is egyre népszerűbb a kordonos gyümölcsfa nevelés. A futtatórácson nevelt fák helytakarékosak, mutatósak és ráadásul igen bőségesen teremnek. Olvasónk képekkel illusztrálva mesélt a kedvenc kordonos szilvafájának kialakításáról és gondozási tapasztalatairól.
Mi a kordonos gyümölcsfa?
Kordonos nevelésnek hívjuk az az eljásárt, amikor a fát vagy egyéb növényt a futtató, egyéb támaszték, esetleg a fal síkjában nevelhetjük. A futtatórácson nevelt fák helytakarékosak, mutatósak és ráadásul igen bőségesen teremnek.
A modern, laza felépítésű kordonok bármilyen gyümölcsfajtánál alkalmazhatók, és megkönnyítik a gondozást. A növényfuttatóra vagy falra futtatott gyümölcsfa izgalmassá teszi az egyhangú, csupasz területeket, illetve eltakarhatja a ronda falfelületeket.
A kordonos fa keskeny, így szűkös helyen is lehetővé teszi a gyümölcstermesztést. A nap melegét elraktározó fal előtt még a fagy által veszélyeztetett őszibarack is gazdag, aromás termést hoz.
Egyre szélesebb a faiskolák kordonos gyümölcsfa kínálata. Mivel a kordonos fa évtizedekig is az adott helyen marad, a választáshoz érdemes szakember segítségét kérni. Az alakítást sem egyformán viseli minden fafajta. Egyes gyümölcsfák érzékenyek lehetnek az ágak lefelé irányuló hajlítására, vagy az erős visszavágásra.
Érdemes először strapabíró alma, körte vagy szilvafával kezdeni a kordonos gyümölcsfa nevelést.
Gyümölcsfák kordonos nevelése – olvasói tapasztalatok
“Jelenleg így néz ki a virágpompába öltözött szilvafácskánk, amit a Hallstattban látott mintára a “falhoz állítottunk”. El voltunk bűvölve, amikor ott jártunk és láttuk, hogy szinte minden ház falára fel volt vezetve a sok fa. Gondolom, ott a hely szűke miatt (is) csinálták. Ez volt a bűvös kép, ami elindította bennünk az elhatározást.
Leginkább körtefát láttuk, de mi jobban szeretjük a szilvát.
2013 őszén vettünk egy kis szilva csemetét, amit a férjem azóta nagy szeretettel és aprólékos gonddal szeretget, alakítgat. Már ültetés előtt megcsinálta a fa vázat, amihez kis drótokkal, bilincsekkel rögzítgeti az ágakat. Nem bízta a véletlenre, elég bő bilincset tett fel, nehogy szűk legyen majdan az ágaknak.
Mi inkább csak dísznek szántuk, de aztán fogyasztottunk is róla. A bő virágzás után sok kis szilva lett rajta, de jó részét nem érlelte be. A képen látható, hogy elég sok volt rajta, de nem befőző mennyiség.
Az ablakból azért nem tudtunk csemegézni, mert nem nyitható az ablak.
A már rég meglévő járdából vett ki egy részt a férjem. A ház függőleges alapja nem engedi be a gyökérzetet a ház alá, hanem a járda alatt, a gyep felé tud csak terjedni. De úgy látszik, elegendő neki. A ház falához csak akkor lehet fát ültetni, ha az alap nem mészkő, hanem beton, mert a mészkő között a gyökér felszívja a nedvességet, a betonnak meg nem árt.”
Nagyon köszönjük Síklaky Gézáné Fekete Zsuzsának a fotókat és a tanácsokat!