Jól olvasod: Búcsúzni jöttem. Mai bejegyzésem nem épp rendhagyó. Amolyan kiborulós, kesergős…. A búcsúzás magában hordozza egy új kezdet reményét. Búcsúzom, hogy hátrahagyjam az eddigieket és újabb csodákat élhessek meg.
Búcsúzni jöttem…
Kész.
Vége.
Ennyi volt.
Feladom.
Már nagyon elegem van ebből az egészből…
Csak írom a blogokat, a hírleveleket és a kutya sem olvassa…
Most is itt volt ez a cikkem az év szenzációjáról, az igazi botanikai ritkaságokról és senki rá sem hederített és semmi kis pozitív visszajelzés nem érkezett.
Legalább lenne néhány lájk vagy megosztás, de semmi…
Fogadom, Te se fogsz ide rákattintani, hogy elolvasd és megnézd ezt a kertészek áldozatos munkájával nemesített bundás muskátlit és a macskamajom fát.
Írhatok én bármit, ez már csak így van…
Ott volt a tavalyi szuper cikkem az instant tulipánokról is, azzal is pont így jártam.
De talán most valaki megszán és rákattint az alábbi szövegre:
A búcsú egyben egy új kezdet reménye
Még mielőtt azt hinnéd, hogy elgurult a gyógyszerem, szeretnélek megnyugtatni, hogy soraimat csupán áprilisi tréfának szántam.
Búcsúzni pedig csupán a március hónaptól búcsúzom.
A blogbejegyzéseket, hírleveleket pedig nem úszod meg, még a héten jelentkezem újra!
Köszönet a támogatásért!
Azt hiszem, hogy itt az ideje megköszönnöm azt a sok támogatást, dicsérő szót, amit a rendszeresen kapok az olvasóktól. Nagy öröm számomra, ha segíthetek valakinek és hozzájárulhatok, hogy virágosabb, élhetőbb legyen a környezetünk!
KÖSZÖNÖM!
Minden jó, ha a vége jó! Nem igaz?