A természetkedvelők szavazatai alapján 2026-ban a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) nyerte el az Év Vadvirága 2026 címet. A verseny szoros volt: alig maradt le mögötte a közismert kék szamárkenyér. Míg a dobogó harmadik fokára a kevésbé ismert, de különleges pézsmahagyma került. A győztes azonban méltán kapta a figyelmet, hiszen nemcsak látványos, hanem ökológiai és természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos faj.
Homoki árvalányhaj: ismerős, mégis kevéssé ismert növény
Az árvalányhaj neve sokak számára cseng ismerősen. A nyár elején hullámzó, selymes hatású gyepek látványa sokunk számára a magyar táj jellegzetes képe. Kevesebben tudják azonban, hogy Magyarországon összesen hat különböző árvalányhajfaj él. Az egyes fajok elkülönítése azonban még a szakemberek számára sem mindig egyszerű. A különbségeket elsősorban a termések mérete, valamint az azokat borító szőrsorok mintázata alapján lehet felismerni.
A homoki árvalányhaj – nevéhez hűen – elsősorban a nyílt homoki gyepek jellemző, társulásalkotó faja. Ha ilyen élőhelyen találkozunk árvalányhajjal, nagy eséllyel erről a fajról van szó, még ha teljes bizonyossággal nem is mindig azonosítható. Ritkábban előfordulhat mellette a hegyi árvalányhaj is, amely hasonló termőhelyeken képes megjelenni.
Az alföldi homokpuszták jellegzetes lakója
A homoki árvalányhaj elsősorban az Alföld homokvidékeihez, azon belül is a Duna–Tisza közéhez kötődik, ahol sok helyen a tájkép meghatározó eleme. Kisebb, elszigetelt állományai korábban a Középhegység peremén, a Kisalföldön, valamint a Nagykanizsa környéki homokpusztákon is előfordultak.
Sajnos számos kisebb állománya az utóbbi évtizedekben beruházások és emberi beavatkozások következtében megsemmisült. A Homokháton is több élőhelye eltűnt, ugyanakkor akadnak biztató példák is: a faj képes megjelenni felhagyott szántókon, bolygatott területeken, sőt autópályák rézsűin is, ha a körülmények megfelelőek.
A változó klíma nyertese?
A térség egyre fokozódó kiszáradása sok növényfajt sodort veszélybe, a homoki árvalányhaj azonban – szárazságtűrő jellegéből adódóan – akár a klímaváltozás relatív nyertesének is tekinthető. Erre szüksége is van, hiszen világállománya rendkívül korlátozott. Magyarországon kívül főként Ukrajnában, a Dnyeper menti homokterületeken fordul elő, kisebb foltokban Oroszország délkeleti részén, valamint elszigetelten Európa néhány más homokvidékén.
Zseniális alkalmazkodás: a „befúródó” termések
A homoki árvalányhaj egyik legizgalmasabb tulajdonsága a terméseinek viselkedése. Amikor nedvesség éri őket, a hosszú, hajszálszerű szálkák megcsavarodnak, és szó szerint befúrják a magot a talajba. Ez az ötletes megoldás segít abban, hogy a szeles pusztai környezetben a magok ne sodródjanak el idő előtt, hanem jó eséllyel csírázhassanak ki a megfelelő helyen.
Mit tehetünk a megőrzéséért?
A faj hosszú távú fennmaradását leginkább élőhelyeinek megóvásával tudjuk biztosítani. A természetes és féltermészetes homoki gyepek megőrzése nemcsak a homoki árvalányhaj, hanem számos más ritka és védett faj számára is kulcsfontosságú.
Hol és mikor figyelhetjük meg?
Ha május végén vagy júniusban az M5-ös autópályán utazunk, érdemes figyelni az út menti területeket: jó eséllyel pillanthatunk meg virágzó vagy már termést érlelő árvalányhaj-foltokat. Aki pedig közelebbről is szeretne megismerkedni az idei Év Vadvirágával, keressen fel egy jó állapotú homoki gyepet, ahol testközelből csodálhatja meg ezt a különleges, mégis törékeny szépségű növényt.
De még Budapest területét sem kell elhagyni az árvalányhaj látványáért. A Soroksári Botanikus Kert egyik része az Alföldi homokpusztagyepek területét mutatja be. Itt a homoki árvalányhaj mellett homoki cickafark (Achillea ochroleuca), buglyos zanót (Chamaecytisus austriacus), kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus), közönséges csikófark (Ephedra distachya), kései szegfű (Dianthus serotinus), magyar szegfű (Dianthus pontederae) és homoki nőszirom (Iris arenaria) is megcsodálható. A terület május–június hónapban a leglátványosabb.